0-dik nap.

Este viharok között indultam vonattal ide a vesztőhelyre. Bár egészen másképp gondoltam erre az eseményre. Egészen másképp képzeltem el. Úgy képzeltem, hogy felhőtlen és eső mentes időben indulok, és az évszakhoz képest melegebb van, úgy 10 fok. Lágyan fújdogál a szél, a csillagok vakítóan ragyognak, a hold fénye sejtelmesen világít, de ez kapásból megbukni látszott, hisz esett az eső.
Amire ideértem az esti gyorssal, itt nem esett.
Beleszívtama szhelyi levegőbe, ami semmit sem változott, a néhol gáz szag, néhol levegő. Még mindig nem tudom megszokni, ahogy minden második ház után a gáz megcsap és alig kapok levegőt. Nem tudom magamhoz venni eme fontos elemet.
Ideértem, lepakoltam a cuccaimat ,aztán körbejártam egy picit. NEm azért, hogy a sok "új" dolgot felfedezzem a városban, hogy amig nem voltam itt, miben is változott. Talán őt kerestem.
Amíg együtt jártunk, ezen az úton egymás kezét fogva, megpakolva indultunk ide, itt figyeltünk , bátorítottuk, szeretgettük egymást.
Sokat sétáltunk, együtt felfedeztük fel a várost. Kinéztünk magunknak pár házat, ami nagyon tetszett, persze ezek a házak lerobbant állapotban voltak, de mégis palotaként képzeltük el, hogy együtt a mi ízléseink szerint újjá építjük.
Sokat beszélgettünk, mindennap elmondtuk az újdonságokat, amiket magunkba szívtunk , és azt us hogy mit utálunk, mit kéne javítani az órákon. Elmeséltük a szaktársaink milyenek, kikkel találunk közös hangot ki furcsa és egyben érdekes is.
Én a hosszas sétálásokra emlékszem szinte pontosan, hogy merre is jártunk. Talán ennek az útnak egy részét jártam ezen az estén. Úgy tettem, mintha Ő is ott lett volna. Egy éjjel-nappali boltba ahol szoktunk vettem pufit, ami majdnem minden visszaérkezésnél vettünk, és még azon az estén megettük.
Este pedig szeretve átölelve elaludtunk nálam.
Esen az estén is így votl. Lelkemben mellettem aludt, akár mindenegyes estén, amit valós lénye nélkül töltök el.