Ez a nap volt...

Ez a nap volt élete fordulópontja. Tudta mit akar csinálni, 20 éves volt. Megtalálta a célt, amit el akart érni. El kellett érnie, hogy valóban tükörbe tudjon nézni, és felmutasson valamit, valamit, ami megkülönbözteti őt.
Egy idézet jut hirtelen eszembe, ami kifejezi, ki is Ő. Mit hordoz a lelkében, mit akar kifejezni. Mit akar észrevetetni a körülötte lévő emberekkel.

„Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.” /Rousseau - Vallomások/

Ez az idézet, nem azt jelenti, hogy Ő nagyzol, nem köszön embereknek, nem tiszteli őket. Ez annyit jelent, hogy ő más. Másképp lát dolgokat, másképp érez érzéseket, másképp figyel a világra, másképp működik. Ő alkot, valóban, mint a régi művészek. Lehet, hogy jobb lett volna ha nem ebben a századba születik, de itt kell érvényesülnie, ha hagyják. Hagyják hogy amit érez magában megtehesse, minden hátráltatás nélkül. Közben, persze csinálja azt ami épp olyan fontos, mint az alkotás. Ez pedig nem más, mint a folyamatos tanulás.
Valahányszor találkozom vele épp olyan egyszerű , mint te vagy én. Ő így jó. Furcsán, bohókásan, nem kell megérteni, nem kell megvédeni.
A mai napon született meg, 1989-ben, s fiú lett. Élete emeddig nem volt sem jó, sem rossz. A jó, hogy kezd rátalálni az ösvényre, amin járni akar. A rossz, azt csak ő tudja igazán a lelkében és a szívében.De ez a rossz, kitörölhetetlen. Mindenegyes nap ugyanúgy fáj, ugyanúgy összetöri a szívét.
Ez ellen nem tud tenni. Az élet olykor olyan dolgokat hoz elénk amivel, meg kell küzdenünk minden egyes nap, mindennap, amikor meghallja azt a szót. Melyik szót? Szerelem? Barátnője nevét? Nem, nem ilyesmi szó.
Ezt a szót, más könnyen, egészen és észrevétlenül kimondja, mert természetes, mert ott van vele, akár merre jár, akár mit csinál, hisz sokban hasonlít is rá. De ez a szó, belőle már nem hiányzik, nem akarja kimondani, mert nem létezik.