A mai nap, illetve tegnap fényképezni voltam itt a hegyen. Gyönyörű képeket csináltam, majd mutatok párat. Olyan más volt az egész. Itt van a kedvenc helyem is, általában hetente felnézek biciklivel ide, de most más volt. Most gyalog mentem fel, nehézkesen, mert minden tiszta szép hóvalborított volt. Talán hárman ha voltak itt elöttem, de ők is ilyen őrültek lehettek, mint én. Úgy éreztem ott magam, mintha a paradicsomban lennék, meg is fogott a paradicsomi feeling. Olyan csendes, nyugodt volt minden, sehol egy ember, sehol egy repülő, sehol senki, csak én és a természet, amelyet felfedni készültem.
A hegy megmutatta a szépségét, már sok sok éve itt áll egymagában, és most is tud újat adni, még mindig tud újat adni magából.
Ez a találkozás tényleg más volt, sokadszorra említem h más, ennyire megfogott.
Találtam egy pici, ám de igen szép pincét ami házként is funkcionálhat. Úgy éreztem magam, mintha skandináv vidéken lennék. A ház is úgy néz ki mint egy kis norvég házikó, meg hát a hó, ami igazán hozzáteszi az igazi életérzést. Ezt a házikót fényképeztem vagy úgy 100szor, bemásztam a teraszra, körülnéztem, de csak a lábnyomom maradt ott, és ahogy szoktam mondani, pár DNS-em (hajszál, verejték, ilyesmi)
Leültem ott, és az az érzésem volt, hogy itt akarok maradni. Jó lenne abban a házban éldegélni.
Persze nem azért mert elzártan van, hanem az a hely magában egy energia hely, a táj, amikor az ablakon kinéznék vidámabbá tenné a napi kezdést. Az ablakon kék spaletta, kis terasz, kőszikla kerítés, rózsák, én még levendula szigeteket is csinálnék, de jó lenne nyáron azt illatozni, télen meg forraltborral, vagy kávéval beleülni a hóba és csak nézni a tájat, meg a sasokat amik ott repkednek. Nézni ahogy a hó esik, nézni, ahogy lenyugszik a nap, és milyen szép minden.
Tavasszal, nyáron, ősszel figyelni a szőlőre, gondozni, ápolni. Vincellér lennék. A kis kertet is gondoznám, amibe csak virágok pompáznának.
Amolyan "kiséletsziget" lenne ez.
A hegy megmutatta a szépségét, már sok sok éve itt áll egymagában, és most is tud újat adni, még mindig tud újat adni magából.
Ez a találkozás tényleg más volt, sokadszorra említem h más, ennyire megfogott.
Találtam egy pici, ám de igen szép pincét ami házként is funkcionálhat. Úgy éreztem magam, mintha skandináv vidéken lennék. A ház is úgy néz ki mint egy kis norvég házikó, meg hát a hó, ami igazán hozzáteszi az igazi életérzést. Ezt a házikót fényképeztem vagy úgy 100szor, bemásztam a teraszra, körülnéztem, de csak a lábnyomom maradt ott, és ahogy szoktam mondani, pár DNS-em (hajszál, verejték, ilyesmi)
Leültem ott, és az az érzésem volt, hogy itt akarok maradni. Jó lenne abban a házban éldegélni.
Persze nem azért mert elzártan van, hanem az a hely magában egy energia hely, a táj, amikor az ablakon kinéznék vidámabbá tenné a napi kezdést. Az ablakon kék spaletta, kis terasz, kőszikla kerítés, rózsák, én még levendula szigeteket is csinálnék, de jó lenne nyáron azt illatozni, télen meg forraltborral, vagy kávéval beleülni a hóba és csak nézni a tájat, meg a sasokat amik ott repkednek. Nézni ahogy a hó esik, nézni, ahogy lenyugszik a nap, és milyen szép minden.
Tavasszal, nyáron, ősszel figyelni a szőlőre, gondozni, ápolni. Vincellér lennék. A kis kertet is gondoznám, amibe csak virágok pompáznának.
Amolyan "kiséletsziget" lenne ez.
Somló hegy by andreapiovanni
Somló hegyen by andreapiovanniEzen a linken, pedig általam készített képek találhatóak.
2 megjegyzés:
Szépek. :)
Rájöttem,h hasonló gondolataink vannak... :)
Sika
Megjegyzés küldése