Levél a jövőből.

Feladó:
K.I.

Fiamnak, az írónak.

Először is valami, amit soha nem mondtam eleget... szeretlek.
Az én apám se sokszor mondta nekem. Úgy gondoltam, hogy én majd más leszek, de úgy tűnik, hogy nem sikerült. Megpróbáltam, de végeredményben igazából mindig az a fontos, ami kézzelfogható és én ezt nagyon sajnálom És sajnálom, hogy olyan régóta nem beszéltünk, mert hiányzol. Nagyon jó és vicces kölyök vagy. És te vagy az egyetlen fiam. Azt mondtam, hogy nem olvastam a könyveidet, de hazudtam. Mindet olvastam.
Csak nem tudtam, hogyan beszéljek róluk veled. Nem tetszettek bennük az apa szereplők.
Tudom, hogy létezik írói szabadság, de attól félek, hogy nálad nem erről volt szó. De a helyzet az, hogy... a fiúkból férfiak lesznek és férfiakból férjek és apák. Mi a legjobbra törekszünk. Te a legjobbra törekszel. Jól csináltad. A könyveid ott lesznek a könyvtárakban jóval azután is, hogy mi már nem leszünk és ez fontos dolog. Sokkal fontosabb, mint az, hogy miként bánsz a családoddal. Nem voltam a tökéletes férj, de szerettem anyádat.
Örülök, hogy együtt éltem vele.
És én itt vagyok, ha szükséged van rám. Ez minden, amit mondani akartam.
Szeretettel: apád.

Utóirat:
Láttam a filmed előzetesét az egyik éjjel. Elég fosnak tűnik. Úgy néz ki, igazad volt.