2010. szeptember 2., csütörtök

Hajnalban.

Szóval hajnalban, mert már az idő arra járt, vagyis a Nap, hiszen ahhoz mérjük…
Játszottam gépen. Ez lesz életem első játéka amit befejezek, és segítség nélkül. Ez persze mellékes. Költözés folyamatban. A konyha már lassan üres. Reggel kávét sem tudtam inni, bár a reggel nem tudom h mit jelent, mert hajnal az 5órára esett, a reggel meg már fél 8ra, így az okosok kiszámolták, hogy valamennyi percet aludtam.
Tankoltam félkómásan, 6kmre a falutól, aztán már a főúton vettem észre, hogy nincs nálam a jogsim, nem számít b+, igaz tankolás után egy másik faluba akartam menni, amely mindig visszahúz, de egyenlőre nem tudom miért. Vagyis egy éve nagyon is tudtam, hogy mi húz, akkor felsorakoztak azoka a jelek, meg utána jött a kibontakozott érzéshalmaz, amely összességében ismét a vesztemet mutatta. Így a kibontakozott érzéshalmazom egy üres halmazba csapott át.
10 ezer Huf-ért 29,42 liter benzint adnak. Nevetséges.
Mutter már nem bírja a költözködést, én nagybátyámnál reggeliztem a tankolás után, aztán leszedtünk a konyhabútort, meg a Seat-ot kissé megnagyobbítottuk. Most csak két személyes sportcar, igaz, mögöttünk a konyhaszekrénnyel nem érdemes vadulni, ezt beláttam rögtön.
Mamához elvittem opera ária zene mellett (Bartók az én rádióm), ott ittam hideg kávét, ami nem igazán hatott, még most sem.
Menyi a macskám meg az ágyamba döglik és alszik, behozza a lemaradásomat. Egye kukac, irgumburgum, csak be ne szarj.
(a Menyi a Menyhért névből ered.)
És még mos is alszik… Letette fél 8kor a fejét, ugyanúgy van…
Kiszáradt a zongorista kezem, most szar ránézni is.
Ez elég naplószerűre sikeredett.
A halmazt ki kell üríteni. 

1 megjegyzés:

Lola írta...

L: Még mindig sodort cigit szívsz?
F: Kérsz egyet?
L: Igen.
Más az íze.
F: Biztos, mert sokáig volt a zsebemben.
L: Kár, hogy a kávéházadban már nem lehet dohányozni.
F: Lassan már sehol nem lehet.
L: Kicsit feldobhatnád. Nem sokat változott a hely.
F: Akartam venni új székeket, csak nem találtam olyat, amik passzolnak az asztalokhoz.
L: Pedig vannak. Talán rossz helyen kerested. Kicsit szentimentális vagy.
F: Nagyon jól nézel ki.
L: Kezdek anyámra hasonlítani.
F: Inkább, mint az apádra. Láttam róla képet.
L: A kulcsok megvannak?
F: Meg. Megfogadtam a tanácsodat, hogy soha ne dobjam ki őket, és ne zárjam be az ajtókat örökre. Nem felejtettem el.
L: Van úgy, hogy bár kulcsaid vannak, az ajtókat mégsem tudod kinyitni. Vagy nem?
F: De olyan is van, hogy kinyitod az ajtót, de akit keresel, már nincs ott, Katya.
„Néhány évvel ezelőtt volt egy álmom. Nyáron kezdődött és a rákövetkező tavaszig tartott. Ez alatt nagyjából annyi boldogtalan éjszakám volt, amennyi boldog nappalom. A színhely többnyire a kávéház volt. Aztán egy éjjel becsapódott egy ajtó és az álom véget ért. ”
L: Mennem kellene, holnap reggel indul a gépem. Köszönöm a cigit. Azért nem hittem volna, hogy még itt leszel.
F: Miért jöttél?
L: Azt hiszem, csak kíváncsi voltam eszembe jut e még, milyen érzés volt. Ég veled Jeremy.
F: Szia Katya.