Ma folytatni akartam a Vágyak nélküli meztelen magány-t, ami régi nevén Sáskának hívok még magamban még mindig. Eddig nem írtam még regényt, meg ezen is rengeteg változtatás kell majd véghez vinnem. Ami itt van fent blogon egy vázlat, az esetleges regényhez. Még nem írtam regényt, sem öt oldalnál hosszabb írást a szakdolgozatomon kívül, amit sikerült leadni és remélem megfelelő lesz. Szóval ez az álmom, hogy egy és/vagy több könyvet írjak, ami tényleg úgy tetszik. Csak a blogbejegyzéseknél is görcs fog el, hogy tetszik-e valakinek, mert én csak a blog statisztikáját látom, meg a bejegyzéseknél lévő kis „elolvastam” gombot, de azt is sokan elhagyják, így nem tudom megállapítani, hogy mi van. Pedig az fontos lenne nekem. Persze lehet, hogy egy bejegyzéshez nincs mit írni, mert a szavak, ahogy egyik olvasóm írta, „de nem mernek írni hozzád, mert nem tudnak méltóan.” Pedig jól esne. Tényleg. A fotós felvételim meg nem készült el képek hiánya miatt. A téma nem indította be a fantáziámat, így ennyi. De a fotózás számomra nem az iskolát jelenti, hanem a pillanat megragadását. Sok szempontból jó lett volna a suli, hogy hogyan hívják elő a képeket stb stb… De ennyi. Úgyhogy ma nem tudok koncentrálni semmire. Délután leültem a diófa alá írni, de aztán program volt, fel kellett állni, így írtam 3 sort a vonalas lapokra, a töltő tollam is kifogyott, szóval ez már nem koincidencia volt, hanem Isten csapása. A farmerom zsebébe szokott lenni két kavics olaszországból, őket most kitettem, a fiókomban gyűjtik be nekem az energiát, remélem újra tölthetőek. Azt hiszem itt abbahagyom, mert most átcsapok ilyen magánjellegű bloggá, hogy mit ettem, és mikor csípett meg egy vöröshangya az udvaron délután fél kettőkor és nagyon fájt típusba. Szóval elnézést, hogy kések csúszok. Persze a fent említettekből nem tudom, hogy hányan ültök tűkön, és várjátok és hogy az egészről mi a véleményetek, mert ezt nem tudom. Még mit szerettem volna???
Ja igen, nyugodtan írhattok emailet facebook oldal elérhető, illetve ugyanezen a néven a személyes profilom is fent van.
Egy idézettel zárok, bár nem tudom kinyitottam-e valamit.
Revelációkat akarok papírra vetni, és nem ostoba sztorikat írni, pusztán a pénzért. A lehető legmélyebben le akarok ásni a saját tudatalattimba, mert hiszem, ha ez sikerül, mindenki meg fogja érteni azt, amit mondok, hiszen ott legbelül minden ember egyforma. Jack Kerouac
1 megjegyzés:
Nem mindig jelöltem, hogy el is olvastam volna. De olyan hasonló érzés fogott el, hogy visszamenőleg lehet, hogy meg kellene jelölnöm mindet. Olyan érdekes. Hasonlóan vagyok vele én is. Csak én még nem törtem előre a babérjaimmal.
Megjegyzés küldése