Teliholdat nézem a kocsiból. A kocsi ablaka résnyire lehúzva, árad be az éjjel illata, a fű illata, az erdő illata a frissen nyíllott akácosok illata. Lassan megyek, hogy mély levegőket vehessek a szűk kis erdőt kettévágó úton. Haladok a Telihold felé. Megállíthatatlanul zakatol a fejem.
Az emberek minél ostobábbak annál kevésbé hagynak boldogulni. S majd senki nem hisz az álmokban, nem szeretik ha valaki álmodozik. Ha azt akarjuk, hogy az álmunk valósággá váljon, álmodni kell. Elhitetni, hogy az a lány el fog jönni. Meg lát majd egy ismeretlen városban, belém szeret. Vörös haja lesz, arcán apró szeplők, az ölelésének ereje nyomot hagy a hátamon, mert annyira hiányzom majd neki.
S a fátyolos messziség csendjében az ég fénylő teliholdjával együtt sétálunk összebújva nedves ajka az enyémhez ér, s szeplői szeplőimmel barátkoznak majd.
1 megjegyzés:
annyira el tudsz varázsolni, hogy az valami hihetetlen! :)
A.
Megjegyzés küldése