Egy közeli könyvtárban
ülök. Az ablakjain bezúdúl az ég szürke és tompa fénye. Idejövet beázott a
cipőm, pedig kocsival jöttem. Dolgozatot írok, azért jöttem, csak még fel
kellene ébredni. Reggel megittam a szokásos kávémat kint az udvaron, vagyis
jobban mondva a kert végében. Onnan lehet látni a közeli mezőket, és mögötte az
erdőt. Most a mezőkön szarvasmarha csorda legel, már hétvége óta. Behallatszik
éjjelente a bőgésük. A tegnapi zenét hallgatom most újra és újra amit az előző
bejegyzésben raktam be. Nincs olyan jó hangja, de őt nem is ezért szeretem. A
szépsége teljesen hatalmába kerített. Itt a könyvek között elfog az
olvashatnék, persze elég keveset olvastam eddig. Hülyébbnek is érzem magam,
mint vagyok. Egy könyv, egy ember. Írok esti, éjjeli, hajnali munkájuk. Az
életcél, vagy nevezem tehetségnek amely sikeresen felszínre tört. Ajándék
Istentől. Azért valahogy megint ideírtam, hogy Isten. De miért???
A régi könyvek besárgulnak és különlegesebb az illatuk,
mint az újaknak. Amúgy is az újakat fel lehet hamar ismerni. Most, hogy írnom
kell a dolgozatot, amellett, hogy teljes görcsben vagyok egésznap, ha írom, ha
nem…olvasnék könyveket, jobban érdekelnek a Tv műsorok, jobban beszélgetnék
emberekkel, inkább elmegyek és kitalálok valami haszontalant. Például elcseszek
egy egész délutánt, mert Fotókör van este 8-kor. Aztán a Fotókörön nincs semmi
hasznos, kb. 30 perc sincs, mert nem jött el a fél csapat, meg alap dolgokat
magyaráztak, amiket már tud az ember. Így elszaladt egy nap, ami lelkiismeret
furdalást okoz, hogy nem fogok végezni, de ha írom, meg felteszem a kérdést,
hogy ez most jó lesz nekik??? Most jó lesz???
Meg tudnék inni még egy kávét. Egy órája ittam, de szinte
semmi hatása. A mai motiváció, az, hogy este meccs lesz. És a meccsnapok
pirosbetűs ünnepek. Nézni fogom, remélem tudom is majd nézni. Csak lenne már
este 21 óra.
Gondolok rá, mert : ***Tes yeux me plaisent!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése