2011. december 29., csütörtök

(Egy magánjellegű fecsegés) VII. / Összegzés

Az évet talán úgy tudnám értékelni, hogy nehezebb volt, a mostani 2011, mint a tavalyi 2010-es év pedig az sem volt könnyű. Valahogy a dolgok sem jönnek össze, illetve nem igazán koncentrálok a dolgaimra. Szét vagyok esve, próbálom összerakogatni magamat, de nem igazán megy. Az év első hónapjába E.-ba képzeltem, hogy szerelmes vagyok, de aztán elszállt, vagyis hagytam, hogy elszálljon. Az első hónapban belekezdtem a 365 napos projektbe, amiből már csak 2 db kép van hátra, azaz sikeresen végigcsináltam ezt a kimerítő szórakozást. Nem volt könnyű minden napra találni valami mást, ami eddig nem volt és megmutatni annak a dolognak a jobbik oldalát, a művészibbet. (bár a művészi szó megfogalmazása itt talán nem helyénvaló). 

Szerettem volna februárban amikor a születésnapom van, elmenni Velencébe vonattal - amiről már pár éve írok a blogon és van is ilyen történetem- szóval szerettem volna eljutni, de valahogy ez sem akart összejönni, talán jövőre. Bár a születésnapomat nem igazán szeretem, mert valahogy mindig furcsa. Nem is az, hogy +1 év és most meg fogsz öregedni, hanem igazán nem is tudom, furcsa állapot. 
Elkezdtem írni egy hosszabb történetet, amelyet itt blogon is olvashattatok, viszont ez még erőteljesen csak egy vázlatszerű állapot. Nem tudom, hogy valaha is lesz-e belőle valami, mindenesetre jó érzés írni, és elképzelni mind azt amit leírok. Röviden a történet egy fiúról és egy lány találkozásáról és közös útjukról szól. A történetben leírt lány személyisége szinte fejezetről fejezetre változik, mivel más lányt képzelek oda, mert így könnyebb írni és folytatni a történetet. Közel 30 oldal nyomtatva, és persze ez a vázlat. Lenne mit rajta javítani, stb stb.
Az év legborzalmasabb napja : az a szakdolgozat védés és záróvizsga napja, ami nem sikerült, így újra kell csinálnom ezeket. Erről inkább nem is írok. Érdemesebb lett volna ezen a napon fel sem kelni. Kezdve ott, hogy a vonatom más fél órát késett amivel időre be kellett volna érnem.
Az év legjobb napja: Hm, igazából erre nehéz lenne válaszolni. Boldog nap nem igazán volt, inkább apró örömök. Pl: az új Paulo Coelho könyv megvétele és elolvasása. Pár napos nyaralás egy skandináv hangulatú weekend házban, és nyáron Bécs utcáin autót vezetni a piros villamosok és a végtelen sok bécsi taxi-s között, illetve még itt a Duna parton fánkot enni. 
Ősszel elkezdtem egy fotókörbe járni, tanultam ezt azt, de azt hiszem, hogy januártól már nem fogok járni, mert tőlem 40 km-re van és most spórolni akarok a benzinnel, mert mégis csak 410 Ft, és nem kell értelmetlenül pazarolni a pénzt. Mert hajlamos vagyok ide-oda járkálni, ismeretlen falvakon át gurulni, és csodálkozni, hogy milyen szép, meg a táj meg minden....de erre nincsen keret. Nem lehet. Pedig szeretek autózni, és klasszikus rádiót hallgatni út közben. Nah, szóval még tudnám ragozni, rossz dolgokkal teleírni ezt a fehér lapot, de...de nem írom. 

A jövő esztendőben szeretnék jobb színvonalú írásokat ide feltenni. Egyik ismerősöm mondogatta, hogy tegyek fel az oldalra egy olyan funkciót, ahol néhány Forintot lehet küldeni a bankszámlámra, mert, hogy milyen sokan olvasnak és hát mégis támogathatnának...de szerintem ott még nem tartunk, hogy valaki támogatna és látná bennem azt a valakit akibe érdemes pénzt ölni vagy támogatni. 
Szeretnék sokat utazni, eljutni születésnapomon Velencébe vagy Rómába. 
A jobban sikerült fotókból meg egy kiállítást szervezni, de olyan helyen, ahol a művészet iránt érdeklődnek. 
Szeretném ha a család minden tagja boldog lenne. Én is szeretnék boldog lenni, mert most nagyon nem vagyok az. Még nem találtam meg az elveszett felemet, de még a halvány nyomait sem lelem az utóbbi két évben, igaz így egyensúlyba kerültem önmagammal, de jövőre remélem ez is megváltozik, hogy találok olyan lányt aki szeret, értékeli amit csinálok...stb...
A sulit végre befejezni...
Nah kezdek átcsapni ilyen nyálas kívánságműsorba. 
Egy idézettel zárok, Paulo Coelho-tól aki számomra olyan elképzelt apafigura szerepet tölt be. Szeretnék hasonló dolgokat alkotni mint ő. 

"Azért írok, mert amikor kamasz voltam, nem tudtam jól futballozni, nem volt autóm, nem volt sok pénzem, és nem voltak dagadó izmaim. Divatos ruháim sem voltak. Az osztálytársismerőseimet pedig csak az érdekelte, és soha nem tudtam fölhívni magamra a figyelmüket. Este mikor a barátaim a barátnőikkel voltak, én azzal töltöttem az időmet, hogy teremtsek magamnak egy világot, amelyben boldog lehetek : a könyvek voltak a társaim. "


Boldog és sikeres új évet nektek, és nekem! 

2 megjegyzés:

Dorka írta...

A könyvek mellett szerintem a filmek is képesek megváltoztatni minket, ezért ajánlom a La meglio gioventù-t(Szépséges fiatalság). Íráskésztetős szép évet!

andreapiovanni írta...

***jó film volt, megnéztem. köszi szépen. :)