( Karanténnapló 2.11) 2020. december 4.
Azt most ne kérdezd meg tőlem, hogy mit jelent az avantgárd jazz, csak hallgasd. Nekem, az én lelkemnek jól esett, hátha a tiédnek is.
A londonból rendelt könyvem megérkezett Knausgaard: Autumn címmel. A fizetésem is, így megrendeltem magamnak karácsonyra a második részt Winter címmel, bár ezt csak puha könyvkötésben, mert úgy olcsóbb. Szentestére talán ideér. Ezt most ecsetelhetném, hogy kötött kemény kötés, puhakötés, miben más a borítója, de csak parányit, de hagyjuk, majd valamikor megjön.
Pár antikvár könyvet is rendeltem, de az egyikkel probléma van, valószínűleg nem teljesíthető, amit sajnálok, de majd máskor, így legalább három ezerrel kevesebbet kell fizetnem (aztán végül lemondtam az egészet, amit nagyon sajnálok). Amúgy is decemberben a karácsony miatt túlköltekezik az ember. Minél grandiózusabb meglepetést adjon. Itt megjegyzem, hogy én nem ilyen vagyok. Próbálok a másik agyával gondolkozni, nem sokszor jön össze.
Minimalisták, minden ami igazán fontos c. könyvet ajánlom elolvasásra, és az ő általuk készített podcast adásokat(csak angol), és akkor ráeszmélsz mindenre.
Ha nem tudod meghallgatni, vagy nem tudsz angolul itt leírom a lényeget.
Az embereket szeresd, ne a tárgyakat. Nem tudod tárgyakkal megvenni mások szeretetét, CSAK azzal tudsz fontosat adni, a tetteiddel, élményeiddel, amelyeket átéltél, és ennek az érzelemnek az átadásával. A tetteid határoznak meg, nem pedig a tárgyak.
Bronz vasárnap van. Egy újabb előadást hallgatok a the minimalists podcast előadásából. Pont 40 perc, autó indítása után beállítom, lenémítom a telefon, hogy menetközben a telefonhívásnál, ne zavarjanak, bár senki nem hív. Az egy órás munkahelyemre való utazás időtartamát kitölti a meghallgatása, persze a déli várost elkerülő szakasszal egyben, amit épp felújítanak 25 milliárdból 6 km-t. Állok a főúton a dugóban, most helyezik a felüljáró darabkáit a helyükre óriásdaruval. Állok az autósorban, az autó check lámpja elaludt a szöveg megírása előtt 70 km-rel, most itt az álló sorban újra felgyullad, egyből gyomorgörcsöm lett, pedig számítani lehetett rá, hogy hiába aludt ki, újra meg fog jelenni a 17 éves autón. Legyintek egyet a bőrkesztyűmben. Max fűtésen megy a kocsiban a ventillátor, utálok fázni.
Napsütésben 12 fokban indultam el otthonról. Rajtam a narancssárga filteres napszemüvegem, olyan érzések futottak át a gerincem hosszán, mintha Rómában lennék, olyan illatok, a szél áramlása, a fény besütési szöge, valami áttört bennem, mintha kijutottam volna egy alagútból, és az a fajta érzés. Aztán megyek a ferrarirosso színű autóval 16 és fél kilómétert, és mintha behúzták volna a függönyt, köd és szürkeség fogad. Az autó kinti hőmérője lecsökkent egyből 4 fokot. A 14-dik km-nél tartottam, a szembe jövő ködlámpával vakított szemen, fényes nappal. Hevesen a kezemmel gesztikuláltam mint ahogy a félolaszok szoktak. „Ön teljesen őrült? Elmentek otthonról?” Aztán rá 4 percre beértem valami teljesen másba, mint ami mögöttem volt és az elképzelésem.
Váltottam én is, muszáj volt. A podcast miatt is, bővítettem a tudásomat, másnak éreztem magam, mint mikor elindultam, máshová képzeltem magam, mint ahol és ahova éppen tartottam. Gyorsan be lehet csapni az agyat, de csak másodpercekre, a rejtett római levegővel. Hagyjuk.
Húzós volt a szombat és a mai vasárnap is. De ez ilyen.
Várjuk a további fejleményeket, hogy bejelentik holnap, hogy majd két nap múlva bejelentenek valamit és ehhez kell alkalmazkodni.
Azért holnap (hétfő) megpróbálok az Óvárosi részen parkolóhelyet keresni, hogy az analóg filmtekercsemet le tudjam adni előhívásra, hogy következő hétfőn kész legyen, az megint egy másik kérdés, hogy mikor tudom fizikálisan is átvenni. Ha nem sikerül parkolóhelyet találni, a spanyol autóval spanyolosan kiteszem a vészvillogót a bolt előtt a megállni tilos tábla előtt, a parkoló autók mellett, azaz elfoglalok egy sávot az útból, aztán majd kikerülnek, ahogy spanyolba teszik. Szarni rá, dolgom van, majd nem udvarolok a fotóboltos csajnak túl hosszan, és nem ecsetelem, hogy ez milyen fontos ez a filmtekercs mielőbbi előhívása, mert, hogy életem fotói vannak rajta tudniillik. Aztán majd pirulva mondja, hogy jövőhétnél előbb nem tudja, bármi esetre se, de kíváncsian várja ő is, ha igaz, ami igaz.
Persze, hogy igaz. Hazudom, úgy, hogy a hatvanadik tekercs filmet rosszul fűztem be életemben először és vélhetően utoljára. És ez nekem mekkora ciki, hogy fél évig gyűjtöttem az emlékeket és noha az emlékek emlékek maradtak, azok nem lettek kézzel foghatóak, csak fekete paca 36 kocka filmen át, és persze egy vagyon is, mivel valaki dolgozott vele, mire kiderült a hiba a felhasználónál, de ez még nyáron volt, azóta vannak új emlékek, ha odaérek, és eltelik két hétfő, kiderül, HA sikerül megállnom, ha nem, akkor majd jövőre 2021-ben.
Egy nő és egyéb állatfajták Brunella Gasperini könyvét olvasom. Nem ez nem az Ő és én sorozat része, ez különálló. Az első részt befejeztem, mint írtam, viszont a második rész Budapesten van az elhagyott és lakott kerületemben a legjobb barátomnál, mert Magyarországon kettő eladott közül egy Pesten volt, így megvette nekem, viszont, hogy mikor tudunk találkozni, az kétely. Előbb vagy utóbb. Gyanítom, hogy utóbb.
Aztán a munkahelyemen kezembe került Ferenc pápa új könyve: Álmodjunk együtt c. könyve, így ott azt olvasom, itthon meg Gasperini-t.
Talán hétfőn megjön az írógép (17-dik) Olivetti írógépem, amit nagyon várok már. Ebből a típusból van már négy, de mindegyik más kivitel, és ez az ötödik is az (más). Szóval valószínűleg a világon egyedülálló módon nálam lesz öt ugyanolyan típusú és színű Olivetti írógép, mely mégis eltér apró részleteiben a másiktól, így nem tudom ikreknek hívni egyiket se a másiktól. Az egy dolog, hogy az évjárat ingadozó, a forma ugyanaz, a feliratokban eltérnek egymástól.
A mostanit kb a ’60-as években gyártották Olaszországban. Van ilyenem a ’60-as évekből, viszont az üres lap befűzésekor a lap tartója, amin a margó cm-ei vannak egy Olivetti felirat látható, ami az előzőn nem. Pl ez már ugye egy eltérés. Ez az Olivetti Lettera 22-esnél van, lehetséges, hogy onnan lett átemelve ez az elem, viszont akkor atomjaira kellett volna szedni, és ez nem valószínű. Ha megérkezik a serial number (gyártási számából) utána lehet keresni, hogy mikor készült, melyik évben.
Izgalmas dolog. Egy darab Sacher torta szelet, és ha édességre vágysz sosem a torta kell, hanem csak egy szelet. Így vagyok én Olaszországgal. Ha az egész kellene (bár nagyon is klassz lenne), akkor római levegőt szívnék most is, bár ugye a vírus ott is ott van. Ha véget ér, újra lemenni Muttival és Francival közösen. Ott állni Róma bármelyik és mindegyik utcáján egy forró eszpresszó kávé után. Elképzelni, milyen lenne huzamosabb ideig itt élni, és püfölni egy Olivetti írógépet, amit én őriztem meg eddig, és használtam is. Nem is tudom melyiket vinném el oda a 17 közül. A legöregebbet? A legújabb beszerzésűt? A múlttal rendelkezőt? Mindegyiknek van múltja, de némelyiknek több.
Az egyik egy jogiosztályról való, az -a-s-d-e billentyűkön olyan erővel gépeltek, hogy elferdültek, meghajlott a műanyag billentyűje s lecsiszolódott.
És van olyan írógépem, ami alig használt, gyári zsírozású, ilyen lehetett a ’70-es években, ha vettél egy újat. A legidősebb, 90 éves. Teszi a dolgát gondtalanul. Azon a legkényelmesebb és leghalkabb a gépelés különös mód. Van-e olyan 40 éves tárgy, amit még használ a családod legalább egy hónapban egyszer és működik? Itt 90 évről beszélünk. Két világháború, gazdasági világválság, kommunizmus, rendszerváltás, mostani idő.
Fel tudod fogni? Mondj egy olyan tárgyat körülötted, ami 90 éves és használsz.
Ezek az írógépek felbecsülhetetlenek. Mégsem úgy tekintünk rá, mert mindenre lehet árat biggyeszteni. Ilyet nem tudsz venni bárhol, csak találni lehet.
És birtokolni, megőrizni míg tart az életed. Ha már meghaltál előtte gondoskodni, hogy valaki olyan őrizze tovább, aki érzi, megőrzi és így tovább. Érted már?
Szóval mégsem birtoklod, mivel a sírba nem viszel semmit, csak a testedet és a lelkedet. Őrzöd, speciel ezeket én őrzöm, egy szeletet, 16 és fél szeletet.
Elszívok egy késő éjjeli cigit, a heves déli mediterrán langyos szélben. Olvasnám Papa Francesco könyvét, de most nincs nálam. Marad a vicces Brunella Gasperini 10-20 oldalig, csupán ennyit, mert már annyira fáradt vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése