kedd

Kedd van. Szép esővel. Olyan őszies idő, bár már tavaszodni kezd a naptár szerint.
Kávét csináltam a kis konyhába, aztán kimentem a panel erkélyére, sálat a nyakamköré tekertem, majd a kávé kortyolgatása közben az emberek sorsán gondolkoztam, hogy kik lehetnek ezek az ismeretlen emberek az utcán. De ezt most hamar meguntam. Elhatalmasodott az az érzés bennem, hogy ha minden jól megy másfél év múlva, lenne egy diplomám, és mit csinálok. És ha azt fogom csinálni akkor az jó lesz-e nekem, mert ezt akarom csinálni?
Aztán eszembe jutott az is , hogy idegennyelven sem tudok. Rég megbuktattam volna 2szer is magamat angolból még a középsuliba, erre 3-asra érettségiztem.
De semmit se tudok. Mások meg angolul blogolnak már 16 évesen, meg pluszba tudnak egy idegen nyelvet a másik mellé. Hm. Le vagyok maradva. Semmi sincs későn, de akkor is le vagyok maradva. És ez bosszant, hogy régen nem tanultam úgy ahogy a szellemi képességeim engedik. Hm. Meglehet hogy hülye is vagyok.
Sőt az irással is le vagyok maradva. Egyik ismerősöm már 40 oldalt írt....én meg a 4dik oldalammal közködöm.
Hm. Jó igaz, nem iszom mindennap nesquik kakaót...

Na ennyit mára. Így is fája a fejem....