A felhők az égen szaladva haladnak, a madarak a fákon csüngnek. A fák mozognak , az emberek mozognak, a világ mozog, mégis mintha megálltam volna.Tegnap éjjel fényképeztem. Sétálgattam a szombathelyi városban, ahogy egy idegen tenné. Idegennek képzeltem magam, aki soha , de soha nem járt itt. Lehet hogy a pár sörnek köszönhető mindez, hogy vidám voltam, és mentem, amerre láttam, amerre volt még utca.
A képek szokásosan rosszak és elmosodóttak lettek, de nem igazán érdekelt.
Leöntöttem véletlenül egy könyvtári könyvet...upsz. Málnás lett. Ráraktam a radiátorra, vagy konvektorra, kinek mi. Nekünk otthon kályhánk van az a lényeg.
A málna elöntés az még a sétálás elött volt. :)
Ma végre mehetek haza. Remélhetőleg a 19.58-as vonattal. Ami ripsz ropsz otthon van. Aztán otthon filmezek, meg alszok, meg eszek. Nem mintha itt nem ennék, de mosogatni nem igazán szeretek. Csak ha már tényleg éhes vagyok. Gusztustalan. Ihaj csuhaj.
Nemrég olvastam egy történetet miszerint egy ifjú teenager megkérdezte Kodály Zoltánt, hogy mit jelent a dalában az "... ingyom-bingyom tálibe, tutálibe málibe.." ,erre Kodály Zoltánka visszaválaszolt és az ön dalában a jee jee jee???
Na igen, jókat kuncogtam,mert egyiknek sincs jelentése.
Álmos vagyok. 12- kor keltem. Kinéztem az alblakomon, és szép idő fogadott. Én szeretem a normális emberekkel ellentétben ha szürke az ég, és szeretem azt is amikor esik az eső, és akkor sétálni, mert ha utána hazamegyek, iszom egy bögre forró teát, a hajamat megszárítom, és felmelegetek. Ettől nagyon jól érezem magam. Régen a hajszárító búgása hatott rám, mindig libabőrös lettem tőle, de nem tudom miért, de jó volt.
Régen. De utálom ezt a szót. A régi dolgok, azok azok is maradnak. Az emlékek kinek tüskék, kinek meseszépek. Ki régen köszönt, az mára hátat fordít, ki régen szeretett, mára már ha az utcán sétálok ő átmegy a másik oldara. Ennyire rossz voltam? Ennyire rossz vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése