Pár hete nem írtam. Ez előfordul. Az idő hiánya vagy egyszerűen nincs mit, vagyis hogy lenne, miről, de jobbnak látom, hülyeségeket nem leírni, ugyhogy ilyenkor kiszellőztetem agysejtjeimet, azaz friss levegőt adva nekik, regenerálodok a hétre. Néha stresszesen élem meg, hogy az egyik tárgyból mikor kell előadást tartanom. Félek. Nem a tanártól, mert ő egy francia filmekből ide keveredett csendőr hasonmás. Talán a társaktól. De nem tudom miért. Izgulok. Még nem tudom, hogy mikor esek át ezen, de az egy pokoli egy óra lesz félelemmel, és adrenalin túltengéssel. Inkább 5 leugrás egy helokopterről gumikötéllel, ami visszaránt.
(Ez csak azért írtam, hogy nemhogy emberek máris fel kapják a fejüket, hogy meg akarok halni, mint Veronika a Coelho-s könyvben. Szó nincs erről).
Szépen süt a nap, amúgy most nem szeretem. Még szokatlan hogy a szemembe süt, napszemüveget, meg csak az olasz maffiózok hordanak, de ők még sötétben is, de nekem még ez is szokatlan. Szél rángatja ide oda a hajamat, olyan mint egy kazal, bár mindig így néz ki, mert kócosan szép az élet. Cappy Ice Fruit-ot iszom, Coldplayt hallgatok, várom hogy múljon az idő, várom hogy történjenek az események, várom hogy az emailjeim közt találjak egy olyat amitől megfordul a világ, várom, hogy néha azért a felhős, esős napokkor is az emberek ugyanolyanok legyenek, mintha sütne a nap.
Várom, hogy megértse ő , hogy "Nem attól félek, hogy elfelejt, hanem hogy azt a lányt felejti el folyton, aki volt!
Várom hogy a Cappy sosem fogyjon el, és hogy a családtagjaim örök életet kapjanak istentől, és azt , hogy ők is megtalálják, az Igazit , azt hogy megtalálják az életük célját, hogy felvegyék a harcot, a megírt, vagy megírtalan Sorssal.
Csak ezt tudom tenni, hogy VÁROM.
(Ez csak azért írtam, hogy nemhogy emberek máris fel kapják a fejüket, hogy meg akarok halni, mint Veronika a Coelho-s könyvben. Szó nincs erről).Szépen süt a nap, amúgy most nem szeretem. Még szokatlan hogy a szemembe süt, napszemüveget, meg csak az olasz maffiózok hordanak, de ők még sötétben is, de nekem még ez is szokatlan. Szél rángatja ide oda a hajamat, olyan mint egy kazal, bár mindig így néz ki, mert kócosan szép az élet. Cappy Ice Fruit-ot iszom, Coldplayt hallgatok, várom hogy múljon az idő, várom hogy történjenek az események, várom hogy az emailjeim közt találjak egy olyat amitől megfordul a világ, várom, hogy néha azért a felhős, esős napokkor is az emberek ugyanolyanok legyenek, mintha sütne a nap.
Várom, hogy megértse ő , hogy "Nem attól félek, hogy elfelejt, hanem hogy azt a lányt felejti el folyton, aki volt!
Várom hogy a Cappy sosem fogyjon el, és hogy a családtagjaim örök életet kapjanak istentől, és azt , hogy ők is megtalálják, az Igazit , azt hogy megtalálják az életük célját, hogy felvegyék a harcot, a megírt, vagy megírtalan Sorssal.
Csak ezt tudom tenni, hogy VÁROM.
ui: Én még egyiket sem találtam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése