„Leesett az első, hó”

Az általános iskolába mindig kellett írni különböző fogalmazásokat. Tudjátok szerintem ti is. Most a téma, a „Leesett az első, hó” címmel írj valami szépet, másfél oldalba dolog.

Így nem maradhat ki ez sem az írások közül, és így mostani fejjel írok egyet.

Leesett az első hó

Elkezdődött a tél. Itt az első, hó. Az emberek újra el kezdtek fázni, és készülni a karácsonyra. Az idei első hó, későn érkezett, ugyanakkor éppen jókor, hisz mindenkiben kezd beindulni a karácsony érzése. Rég volt már fehér és nagy hóval borított karácsony. Csak fázni szoktunk mostanában a mediterránra sikeredett övezetben, mert lassan már ott tartunk.

Advent harmadik gyertyájánál imádkozunk az asztal körül, Mama, Papa, anya, én.

Mindig szoktunk gyertyát gyújtani, és ebéd után elmondani pár imát, és várni a Kis Jézust, hogy hozzánk is látogasson be. Emlékszem régen mama mindig mondta, hogy a „kertek alatt van már a kis jézus.” Mindig elképzeltem, de már nem is tudom, hogy hogyan.

Jó volt kicsinek lenni, és hinni a karácsony üzenetében, várni azt a szép pillanatot, ami betölti a család lelkét. Ez a karácsony. S itt az új hó, vártuk már.

A harmadik gyertyánál hóesésben bentről nézzük a szén cinegéket, hogyan eszik a tökmagot az ablak párkányáról. Alig vannak 5-6an. Mindig többen szoktak lenni, de most ennyinek is örülünk.

Karácsonyfát is néztünk már, hogy időben elkapjuk azt a fát, ami nekünk lesz, és a miénk lesz. Szépnek kell lennie, szépen kell végig ünnepelnie velünk az utolsó karácsonyt itt.

Minden fán, ott az új hó, a hópelyhek pillekönnyű súlya nyomja az ágakat. Ma nem találtuk meg a fánkat, majd ha hoznak többet. Anya félve hagyta ott az egyiket, mert tetszett neki, és már nagyon várja, hogy meglegyen, és karácsonyig az udvaron pihenhessen, a nagy napig.

Az első hó egész nap esik. A mennyisége nem sok, alig marad meg, de ez az első hó. És a somló már felvette a téli köntösét, angyalbőrbe bújt a hegy.

A fenyőfákon ott pihen , a házak tetején, a zöld fűben.

A mezőn a szántáson, a learatott kukorica földön, mindenhol.

Az első hó, ilyen. Várjuk hogy fehér karácsonyunk legyen. Ha hinni lehet a meteorológusoknak 50-80 % esélye van ennek. Ami elég magas.

A karácsony, általában szomorúra sikeredik, mert nálunk ilyen a karácsony és mindig megjelenik az arcunkon pár könnycsepp mikor kibontjuk az ajándékokat, akár régen. Ez az egy sosem fog változni, az öröm, és a boldogság könnycseppek karácsonykor.
December 25dikén nézzük az élő kapcsolást, Rómából. Urbiet Orbi. Pápai jókíváncságok a világnak. Mindig megeredt a könnyem, amikor II. János Pál felolvasta a jókívánságait. Így van ez most is.
Régi álmom az, hogy ott lehessek egy magyar zászlóval a kezembe Rómába ekkor, és ott legyek a téren, és élőbe hallgassam  a karácsonyi üzenetet, és mama és papa észrevenne a tömegben...
...

 Forralt borozás, hógolyócsata, hóemberkészítés, könyörtelen szánkózás a 12%-os lejtőn a Somlón, vagy a szőlő tőkék között a meredek úton, ahol senki sem jár télen, ha leesik az első hó, vagy a sokadik.

Várjuk a fehér karácsonyt, az örömöt, az örömteli boldogságot, könnycseppeket az arcokon, a régi történeteket Mamától és Papától, milyen volt az ő karácsonyuk régen. Esszük a bejglit, amit mama csinál, és mákosat, diósat, mellette még sok süti.

Aztán álmodozunk a fát bámulva, gondolunk a meghalt szeretteinkre, azokra az emberekre akik hatással lesznek ránk a jövőbe, akikkel élni akarunk majd, a feladatokra amelyek néha nehezebbé teszik a karácsony utáni napokat.

Nézzük a fényeket, élvezzük a sok sütit.