Most eléggé aggódok és szorongok. A kutyám a nagy szilveszteri petárdázásban eltünt. Igen, tehetek róla, tehetünk róla, hogy nem volt elzárva, annak ellenére, hogy ő, Tücsi, minden szilveszterkor útnak indul. Be volt zárva, de csak egy darabig. Tücsi, 10 éves kb. Sosem tudtam, hogy mikor ünnepli a születésnapját, nem mondta. Most lehet, hogy egy mezőn van, és ahogy 2 bejegyzéssel ezelött írtam, vigyáz egy lélekre a mező közepén. Őt gondoltam akkor mellém, mert a lélek, persze én vagyok. MOst ott van mellettem és vigyáz rám. Az elmúlt 3 nap arról szólt, hogy a család tagjai bicajra pattantak és mindenfelé kerestük. Semmi nyoma. Számomra a 2010-es év első elhagyása, ez most olyan mint egy szakítás, hallkan jegyzem meg, hogy az is.
Nincs étvágyam, este pedig alig tudok aludni. Hajnalban is kinéztem a hószálingózásban, hogy hátha itt van a kapu elött, mert persze nem tudni, hogy ha hazajön, akkor mégis hova. Mamáékhoz-e, vagy ide le a falu végére.
Kb. ennyit az új évre.
" A következő esztendőben rejtsen el Benneteket a Mindenható a Gonosz elől. Legyetek boldogok, vagy legalábbis elégedettek, amely érzés némiképpen enyhít majd az élettől oly annyira elválaszthatatlan szenvedések súlyán."
1 megjegyzés:
de végül meglett a drága :):):)
Megjegyzés küldése