Néha sokszor érzem azt, hogy egyedül hagynak, egyedül hagytak, rendszeresen egyedül hagynak a még nem is létező barátok és haverok is. A fontos ebből, a tudatos egyedül hagyás, és a tudatos egyedül. Sokszor a hirtelen és megfoghatatlan egyedül léttel, még annyira nincs is bajom, inkább az eltöltéssel van, amit helyes kellene eltölteni. Egy kis móka, egy kis olvasás, egy kis írás, egy kis ez meg amaz. Aztán ha az amaz-on lenne a hangsúly rájössz, hogy senki sincs aki elmenne veled, mert ugye egyedül hagytak. Aztán amikor erre rájövök, akkor nincs móka sem kacagás. Kérdés talán a következő, hogy hol vannak a többiek, és miért hagynak egyedül? Igaz, nincsenek többiek. Mindenki csinálja az életét, egy embert kivéve. Engem.
Azzal bátorítom magamat, hogy majd az én időm is eljön egyszer, remélem nem suhantam át rajta.
Irány előre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése