Elképzelt csók a hatalom

Július 3- dika. Ez egy elég furcsa nap. A furcsa szót azért használom, mert furcsasága mellett egy kiemelt nap. Nem tudtam a dátumról, de kiemelt nap lett, ezt este már éreztem magamon.

Az autó hátsó ülésén utaztam, ahogy kissrác koromban. Vártam már ezt a nyugalmat amely induláskor elért. Magamban beszéltem, el akartam felejteni dolgokat, persze könnyen, és nem hezitálva hogy mindent megér az a foghatatlan valami, amely két ember között jön létre, de most közte és köztem. Nem írom le a szót, sem, hogy mit érez ilyenkor az ember.[nem tudni]

Mindig megmaradnak bennem [az összes nő], sosem távoznak el, csak lecsendesednek, vagy éppen az érzés átfordul és ellentétesen hat. Ahogy ők jöttek, mindig volt egy bizonyos érzés, egy erős dezsavű. Figyelj, jön valaki. Persze ez az elsőnél gyenge volt, s lassan erősödik bennem, mikor jön a kiemelt nap.

Tehát ez a nap is egy ilyen nap. Amikor elértünk egy poros úthoz, s felmentünk a hegy lábához, ahol a koncert kezdődött, s a hömpölygő tömeg, kaja illat, még több ember, zene. Ahogy a dombról elnéztem a messzeségben, a hegyeket, a tavat, az egyetlen tavat, tudtam ez egy kiemelt nap. Sosem láttam onnan arról a helyről, mégis ismerős volt, sőt, tudtam, hogy itt lesz valami, vagy valaki aki[???]. Ezt sosem tudja az ember. Döntések kellenek mindenhez.

Ahogy ott ültem, észrevettem egy vajszínű szoknyás lányt. Hosszú haja vállát verdeste, barna volt, s egy csattal eltűzte haját jobb oldal irányba, csak éppen azt a hajtincset, amely zavarta volna. Szoknyája térdéig ért, a szellő meglebegtette, s tudtam, hogy az a valami, amire itt, ezen, vagyis azon a helyen, a dombon ülve s a koncertre várva, az emlékeztető dolgok, ismerős hely, ezért volt[és az a csendes pánik, hogy most mi fog kövezketni ez után? meghalok? ezért emlékeztet Isten erre a pillanatra?].

 Ott volt. Egyszerűen kitűnt a tömegből. Nem tehettem semmit. A dezsavű érzés ezért volt.

A félelem belém szállt. Nem szabad elmennem innen, amíg nem látom közelről, amíg nem látom szemében a fényt, amely a szerelmet tükrözi vissza abba a szempárba, amely megilleti.

Gyönyörű pillanat volt, amelyet felismertem. Döntöttem, akarom közelről látni, nem tudom hogy a hirtelen szerelem meddig tart és mitől lobban lángra. Egyáltalán szerelem már? Persze, hogy nem. De több mint tetszés. Itt helyben van a megmagyarázhatatlanság, mely azonnali vonzással párosul. Azoknál az embereknél éreztem ezt eddig, akik vagy fontosak lesznek az életemben, vagy éppen a vonzás erejétől nem fogok tudni tőlük szabadulni.

Ezek a fránya helyzetek, lelkek amelyek az előző életünkben valószínüleg kapcsolódtak, s a kijelőlt nap, ezért van, mert újra akarnak egyesülni a jelenben. A fájdalommal, az örömmel mindennel párosulva, várnak egymásra, a megfelelő pillanatra, hogy bekövetkezhessen az ölelés az érintkezés.

A zene hangereje a lelkemet zörgette, gondolatom a lányon járt. Nem fontos tudnom róla semmit, hiszen ismerem a múltból, viszont a jelenben nem tudok róla semmit. Miért alakul ki a vonzás? Miért van a hirtelen szerelem? Aztán meg miért volt a megmagyarázhatatlan érzés akkor abban a pillanatban, amikor a hegyet néztem, s a felkelő csillagokat a domboldalról?

Akarva akaratlan tudtam, hogy ez nem a szokványos pillanat.

A tudományos válasz : „A dezsavű egy korábban látott álomkép egyes részleteinek a reál életben való megélése. Előre megálmodtuk a dolgot, amit az ember elfelejt később, de mégis megtörténnek a pillanatok.”

A véletleneknek soha sincsen vége.

Miért álmodtam erről a lányról, amikor nem is tudom. Nem tudom a nevét, hogy hol lakik, hogy hány éves, nem tudok róla semmit. Hacsaknem jön az a valós [valótlan], hogy előző életemben fontos ember volt számomra.

[???]

Álomképen szúr, szép ez a világ.

Az idő majd meghozza a válaszokat. Szemében láttam szerelmet, de egy másik férfi iránt. Talán nem ő az, de az érzésnek utána kell járni. Minden valamiért történik. Ez most ki tudja, hogy micsoda, és miért van. Ismernem kell őt a jelenben. 

  Elképzelt csók a hatalom
Ez a világ másolt papiron
Lázadtól hűt a nyugalom
S a vérem maga-magamon.

Húnyd le most lassan a szemed
Holnap történt meg, mi lepereg
Hozzád ért az órám, s leszakadt
Sírásod mega-megakadt.

Nincs álmunk könnyű idején
Nincs kastélyunk hűs kockakövén
Alszik most kényes bizalom,
Akarod s aka-akarom.