Kicsit fázom. Túl erős volt a kávém amit ittam. Mindennap két kávét iszom, mert jól esik, és kell. A szívem ezáltal össze vissza kalapál, és szúr. De legalább érzem. A mai nap valahogy túlságosan nem jó.
Valaki azt mondta, hogy még szeretem K.-t. De most „A” nem egyenlő B-vel, mert „B”, „C”t szereti. „A” pedig ismeretlenül gyűlöli C-t. Örülnöm kellene igaz? Hogy ők betársultak a boldog valamibe.
Most mindenki igyon egy kávét, és közben gondoljon a volt barátjára, és/vagy barátnőjére.
Aztán ha megitta, és gondolt. Akkor utána meg azon gondolkozzon, hogy a volt barátja/barátnője gondol-e rá valamikor ebben a büdös életben. És hogy én jelenesetben a gondolkodó, tehát te, boldog vagy-e azóta, hogy elment, csak úgy, aztán gondolj bele, hogy ő boldog-e.
A válasz könnyű mégis súlya van. Én nem, vagyis Te nem, ő igen.
Minden értelmet nyert igaz?
Hiányzik K. mellett a zongora ereje is, vagy az orgona. Félnék leülni egyik másik elé is. Az ujjaim már rég nem azok, amelyek régen. Mintha szabadságra mentek volna. Kedvük még lenne, de bután és esetlenül mozognának abban a térben ahol meg szokott volt mozogniuk a fekete díszekkel ellátott fehér lepedőn.
Hiányzik-e egyáltalán K.? Már fogalmam sincs. Nem is tudom felidézni az utolsó találkozásunkat.
Ja, de mégis. Most bevillantak azok a képek. Hogy is volt?
***
Még van egy teljes hét. Akar valaki az ÉDES OKTÓBEREM LENNI?
A cím egyértelműen hajaz a filmre, ahol elmondják, mit is jelent ez, ha valaki mégsem tudná.
Ő lenne a kedvenc októberem.
Jöjj hát, ÉDES OKTÓBEREM.
3 megjegyzés:
hasonlóan érzek én is a zongorával kapcsolatban... félek, hogy már nem éreznénk úgy egymást a hangszerrel mint régen...
azt hittem jelentkező leszel :)
:]
Megjegyzés küldése