Február 6

Esik a hó. Hétfő van. 1989. február 6-dikán is hétfő volt. Azt nem tudom, hogy esett-e akkor a hó, vagy egyáltalán milyen volt az időjárás. 1989. február 6-dikán születtem este 22óra és 23 óra között. Várnom kellett még pár órát, mire ténylegesen megláttam a napot, a hajnali fényeket...persze ez ilyen túlzás, hogy "láttam".   Nah mindegy. 
Sárgabarackos kekszes boci csokit eszek, épp fázom, pedig nem messze a cserépkályhától ülök és írok. Egy fél óra múlva kisétálunk anyuval a papához a temetőbe. Aztán írok egy levelet, kézzel, de lehet, hogy mégiscsak a nyomtatás mellett maradok. Ma voltam Sáskán, megünnepeltem a születésnapomat a -11,5 fokban. Sétáltam, megnéztem A HÁZAT, a történetembe képzeltem magamat, amit írok, és igazából semmire se jó, de...mégis csak, arra, hogy máshol legyek arra alkalmas. Zitát nem találtam a faluban, akkor egy kicsit összeszorult a szívem és valahogy kezdtem össze szedni magamat egészen mélyről. Ez a tipikus születésnapi rossz kedv. Plusz egy év, átgondolod, hogy jó esetben mennyi van vissza, meg a különböző helyzeteknél hol rontottál, és kívánságod az lenne a születésnapi torta gyertyáinak elfújása előtt, hogy bárcsak vissza mehetnél...csak azt, meg amazt újra, valahogy másképp...de jó is lenne.

Aztán rájössz, hogy jobb esetben két pont maradsz egy festővásznon, amit egy tájképfestő fest. Semmi több, csak két pont, jobb esetben ő és én.

Ez a nap talán arra jó, hogy tudjuk, hogy létezünk. Elgondolkodunk, elvonulunk még jobban a magányba.

Sokat gondolkodom egy ilyen spirituális sétán, mint Coelho aki végig járata a Szent Jakab utat. Nem tudom mit várnék tőle, talán bátorságot és kitartást, meg hogy a bennem létező félelmet le tudjam tompítani, és persze, hogy megtaláljam azt amit eddig még nem találtam meg, vagy félig vagyok a megtalálásával.

Köszönöm aki ma felköszöntött. Szeretnék továbbra is működni, lobbizom még egy szülinapért. Szeretnék írni, olvasni megtalálni a társamat boldognak lenni és a jeleket észrevenni, amelyek utam során velem szembe jönnek.

Záró gondolat:

"Sokáig kerestem az igazságot, és azt kell, mondjam, bármely furcsán hangzik is, hogy mindaddig, amíg a kereső jelen volt, nem találhattam meg az igazságot. És aztán, amikor megtaláltam az igazságot, a kereső már nem volt többé; és amikor a kereső volt, az igazság nem volt sehol."

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=it1NaXrIN9I