te vagy a tavasz bennem
te vagy akinek énekeltem
tüzes borom vagy
talizmánom
kardom vagy és növő virágom
arcodra roppant láng tapad
nem csitítod a vágyadat
tollamban tinta vagy
fekete-kék
karmod éjente rongyosra tép
hűséged örök
így másé lehet
szép neved
és lágy mindened
öled habja elborít
asszonykarod megszorít
csak álmodtam hogy halott vagyok
hogy rabló szívem kővé fagyott
te vagy a tavasz bennem
veled tovább kell mennem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hát igen, nemhiába vagyok szerelmes Ákos szavaiba... Csodálatos, mint az összes, ami eddig kijött a tollából.:)
Megjegyzés küldése