Az írók mindenre emlékeznek (...). Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz. A művészet lényege a szívós emlékezet.
Stephen King
Esteledett. A redőny még nincs lehúzva, csak félig, lyukain átszűrődik a mai naplemente aranyló bíbor színei. Meleg árad a téglafalak...
vers
"A napok szürkén telnek Hazudva lopóznak egymás után S én kávémat, teámat kavargatám Egyet pislogok reggel s este van már Ahogy a fekete barna lé Ellepi fáradtan a hófehér cukrot Úgy önti el szívemet a magány S minden e világi mocsok" [urbánnóra]
2 megjegyzés:
Szeretem a képeidet...is...:):)
köszi szépen
Megjegyzés küldése