a vágyak nélküli meztelen magány

Azt mondtad, figyeljek, mert fontos, és nem mondod, csak egyszer.

Ha betartom a szabályokat, mûködik, mert kipróbált a rendszer.

Meggyôzônek hatottál, és gyengéden átkaroltál, és hagytam.

Bólintottam azonnal, csak az a baj, hogy mindent odaadtam.

Kéne még egy tervezet, hogy mit tegyen a szervezet, ha érez,

ha a jól kitalált szabály ellen lázadoz, és áradozva kérdez

és képzeleg, és érzeleg, és felgyûlnek a kételyek, bár szóltál,

és a gyûrôdés a fekhelyen, már égô seb a lelkemen, hisz voltál!

Jól eltoltam, mikor azt gondoltam,

hogy nem olvad a jég, és a gyertya mindig ég,

hogy a szép az marad szép, és nem sárgul a kép,

és minden így marad, ha nálam meghúzod magad.

Nyitva az ajtóm, bármikor bejöhetsz.

Üres az ágyam, bármikor lefekhetsz.

Zárva a szemem, bármikor megüthetsz.

Nyitva az ajtóm, bármikor elmehetsz.

Jól elszúrtam, mikor hozzád bújtam,

és egy édes szó helyett jöttek édes közhelyek,

ami másnap megnyugtat, és elrejt, elbújtat,

bár nincsen veleje, van vége és eleje.