Pár hete jött egy lány. Tudjátok. Nem jelezte jöttét, csak úgy jött. Aztán kiderültek dolgok, hogy nekünk elméletileg már rég ismernünk kellene egymást, a gyakorlatban, pedig most jött el az alkalom.
Mindenkihez társítok egy dalt. Még nem hallottam a hangját, az igazi valós hangját.
Az agyamban a róla összeállított pár pillanatfelvétel alapján készítettem egy elképzelt életet, amely valójában szinte tükrözi a valós életét, amelyet most is él, jól eltaláltam a képzeletemmel az igazi életét. Ahogy kezdem megismerni, lehull a lepel, a sok egyezés, képzelet a valósággal.
Épp álmodik, én meg róla ébren. A hangja, olyan, mint a dal női előadója. Nemhiába párosítottam őket egymáshoz.
Én ilyen vagyok. Társítós.
Ha élőben látom, talán nemsokára, ha őis, meg fent is engedik, akkor azt a dalból vett lányhangot fogom elővenni, és mikor megszólal, akkor rádöbbenek, hogy az ébren álmodott lánynak a hangja más, mint az álombelié. Ez így van rendjén, igaz?
A tengernyi boldogság egy kis akváriumba zárva. Nyissunk. Nyitok. Akarom. Akar?
Itt a dal. Cold Water. A lány, hangja…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése