Hirtelen nem áll össze egy képpé

Hirtelen nem áll össze egy képpé az élet, sem a tiéd sem az enyém. Dolgozunk az álmok megvalósításán. Ki így, ki úgy. Sajnos múlt héten nem nyertem a lottón, pedig éreztem, hogy nyerni fogok. Azért kegyetlen a lottózás is. Egy 4-es találatért filléreket fizetnek az 5-ös telitalálathoz képest. Persze 4-es az nem teli találatos, de ahhoz képest, hogy az 5-ösért mennyit lehet nyerni, nem ér.

A nyereményemet könnyedén el tudtam volna költeni, nyilván amikor az x-eket huzigáltam a szelvényen eljátszottam a gondolattal, hogy szeretnék egy Volvo V50-es kombi dízelt, ami 100 km-en 3.9 litert fogyaszt.Ülésfűtéssel, meg fabetétekkel, de nem nyertem így ennek megvétele, majd későbbre teszem. Bár jó volt elgondolni, hogy bejárom vele a világot. Esős napokon megyek, amerre akarok, van pénzem. Szerintem mindenki gondolkozik ilyenen, hogy egyszer útnak indul, visz pár göncöt a szekrényből, pár könyvet, térképet, laptopot, fényképezőt, mastercard-ot, aztán útközben lesz, ami lesz, az a leírhatatlan valami, ami miatt elindulunk. Bizsergető érzés, amikor elindulsz az ismeretlenbe.

A lottószelvény megnyerése nem jött össze, majd ezen a héten.

Este elkezdett esni az eső. Örültem neki, el is mentem bicajozni. Bár igazából, az egyik felem a takaró alatt akart maradni és olvasgatni, meg Tv-zni, de aztán kirángattam és mentünk az esőre. A nap lenyugodni készült, szikrázott a narancssárga és vérvörös szín az ég felszínén, szinte lebegett, megállíthatatlanul egyre sötétebb lett. Én pedig mentem a nap felé, hogy tündököljek az utolsó fények cikázásában, ahogy együtt a felhőkkel játszadoztak.

Aztán újra a Volvo-ra gondoltam, mert délután pont egy Volvo mellett parkoltam. A szálak összefutnak. Majd egyszer szeretnék azért egy Volvo-t s egy szép barátnőt, akivel ülésfűtéssel utazunk a hideg őszben valamerre, egy ismeretlen és általunk sem ismert helyre. Az eső szemerkél, a napot nem látni, mindenki fut haza a hideg szél elől, s mi pedig együtt nevetgélünk. Megállunk az ismeretlen város egyetlen kávéházában felmelegedni. Teát szürcsölve könnyedén vesszük az életet. Talán ez egy szép csütörtöki napon lesz, mert a csütörtök az már barátságos, a hét első napjaihoz képest. Nyakunkba vesszük az érzéseket, ölelkezve, csókolózva, boldogan néznénk az akkornapi naplementét.

Most viszont marad, az, hogy a nap felé, egy repülővel egy irányba haladok, amíg sötét nem marad, és arcomba hullnak a felettem elterülő szürke felhőkből az esőcseppek.

Gondolok én, egy lányra kivel szeretnék sok-sok naplementét nézni.