2011. január 21., péntek

A dél első perce

Pár napja, reggel megnézek egy videót a youtube-on, és egyszerűen feltölt. Nagyszerű érzés, hogy valamivel ha picit is, de fel tudom tölteni magamat.
Ez a videó egy fotós-ról szól, aki New York utcáin fotózgat, különleges öltözetű embereket fotóz, aztán megy divatbemutatókra, figyeli a pillanatot, hogy el tudja kapni.
Hol Firenzében jár, hol Milánóban, hol Párizsban, hol pedig csak egyszerűen lesétál az utcára, és a kamera mögé bújva alkot.
Mindennap bele kell szeretnie abba amit, csinál.
Persze xxx éves előtte bizonyára teljesített. Több mint 70 ezer látogatója van a blogjának naponta, ami egy szép szám.
Két napja csináltam egy képet, ami igazán tetszik, különlegesnek érzem, de…
Aztán néha úgy érzem, hogy magasra raktam a lécet, de másnap vagy máskor sikerül átlépnem szerencsére. Ez a fejlődés, vagy valami hasonló nem?
Nem fogadták el a szakdolgozatomat, így ha esetleg valaki tud számomra valami melót az szóljon. Csinálhatok fotókat is, igaz máshoz nem is értek.
Egyik ismerősöm mondott egy okos dolgot, hogy a képeimet állíttassam ki kávézókba, kávéházakban.
De nincsenek kapcsolataim se. És a képek nem biztos, hogy másnak is…
/fészbúkon írhattok ha valami van…esetleg. köszi


Lassan 22 leszek. :( 
http://www.youtube.com/watch?v=xCPXL8UoCE4&feature=player_embedded

Nincsenek megjegyzések: