A fiókomban halomba állnak a sárga, meg többnyire fehér cetlik, buszjegyek, tankolási blokkok, tök ismeretlen helyről blokkok. Nehéz megválni tőlük. A kisebbeken nincs semmi, a nagyobbakon néha írás, a kézírásom. Persze a betűk nem kerekek, mint egy nőé, sőt ha úgy vesszük sokszor én sem tudom mit írtam. Sőt, most rászoktam arra, hogy mindent kézzel írok, ami fárasztó. Írni és vissza olvasni is és a sok balfaszságot áthúzni. Aztán van amikor a tök értelmetlenből látom, hogy mit akartam kihozni, és akkor azt ki is hozom.
Nem mintha jó lenne amit írok, de valahol el kell kezdeni. Coelho se volt Isten még az elején, csak egy kis brazil alacsony kopaszodó hippi.
Mindent az elején kezdünk el. Nah ez meg egy bazi nagy közhely. De attól még így van. El kell kezdeni.
"Az utazások végén találkoznak azok, akik szeretik egymást."
Legyen így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése