2011. október 4., kedd

modus vivendi

„ - Azt hiszem túl sok első látásra szerelmes filmet láttam. Mi a véleményed a szerelemről első látásra? Mit gondolsz, első látásra bele lehet szeretni valakibe? Úgy éreztem, hogy ismerem, érted? Érezted ezt valaha?
-Úgy érzed, mintha már láttad volna, mintha örökké ismerted volna.
-Pontosan.
-Ez csak egy érzés. Valójában nem ismered.
-igen, valószínű nem ismerem, mégis úgy éreztem, hogy ismerem…
-Ha megpróbálsz úgy gondolkodni, mint egy nő, meg fogsz őrülni ezektől a gondolatoktól!
-Azt hiszed, túl sokat gondolkodom?
-Igen, nagyon sokat! ”
„Nincs semmi, amit szeretnél csinálni??? Nem éreztél soha csalódottságot?”
Szóval, néztem egy filmet. Minden éjjel nézek egy filmet, most ez lett a hobbim, csak, hogy hívjam valahogyan. Különösen szeretem az olasz, francia filmeket, meg azokat a csöpögős amerikai filmeket, amelyek New York-ban játszódnak. Amikor a színész legyen nő, vagy férfi, lesétál a két  fekete kovácsoltvas lépcsőkorlát között, a ház előtt már várja a sárga cab, a fákról hullanak az őszi falevelek, és mindenki olyan vidám…például ott van az Ősz New Yorkba, azt szeretem, ott is van egy ilyen jelenet, de minden jobb amerikai filmben.  Régen mindig úgy képzeltem el magamat, mint aki tartozik valahova, és van egy szép bőr aktatáskája, menő bringám , és megyek dolgozni. Nah itt akadok el mindig… Mi akarok lenni??? Irigylem azokat akik 22 évesen tudják, hogy mik akarnak lenni. Tegyük fel, fodrász akarok lenni, mert az egyszerű út lenne. Aztán tegnap sokat gondolkodtam, és végül rájöttem, hogy az emberek 95%-a nem azt csinálja amit szeretne. A maradék 5% a lottó szelvények nyertesei. Minket nem szeret ennyire Isten, hogy az 5%-ba kerüljünk. Sőt szerintem senki nem is ismeri ezt az 5%-ot, csak beszélnek róla. Lehet, hogy nem is léteznek csak azoknak az embereknek az agyában, akik a 95%-hoz tartoznak.  „Persze van Isten, az én Istenem Bach, és az én Istenem legalább nem kitalált Isten.”
Ha valaki más párnáját használjuk éjjel elalváskor, az ő álmát fogjuk álmodni? Legközelebb tükörbe nézek.
  

1 megjegyzés:

Charlotte írta...

Hogy az 5%-ba tartozunk-e vagy sem, az csak rajtunk múlik. Mondhatod azt, hogy nézd ő milyen szerencsés, de megláthatod abban is a jót, ami most neked jutott. A tapasztalat miatt mindenképp, amit a feladat által kapsz, és a későbbiekben segítségedre lehet.
New York-i filmek...Igen, szerintem erről mindenki álmodozik egy kicsit.:)