Eszedbe jut valaki, aki összetörte a szíved, és azt gondolod magadban, Ó igen, emlékszem.
Ó, persze, talán emlékszel, hogy zenét hallgattál a szobádban, vagy egymagadban sétáltál a rakparton, téli kabátba burkolózva, és magányosnak és bátornak érezted magad. De emlékszel arra, hogy minden falat étel olyan volt, mintha a saját gyomrodba harapnál bele? Emlékszel a vörösbor ízére, amikor visszajött és fröcsögött bele a vécékagylóba? Emlékszel arra, hogy minden éjszaka azt álmodtad, hogy még együtt vagytok, hogy Ő becézget és simogat, úgyhogy minden reggel amikor felébredtél, újra át kellett élned az egészet? Emlékszel, hogy egészen közel álltál a peron széléhez a metróban? Nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése