A Viennai Airportra kellett menni, Gps-sel, semmi probléma, de vissza, amikor hagyatkoztam unokatesómra aki Barcelonából látogatott haza, hogy az ő Gps-es telefonja jó, nekem csak az irányt kell mondanom, amúgy halkan jegyzem meg, ott is izzadtam és ott is ragadtam, de a sok fotózás, új élményáradat mellett ,csak amikor kiszálltam a parkolóba a reptéren, persze az odáig vezető út sem volt egyszerű hogy megtaláljuk, akkor éreztem kisebb nedvességet mindenhol. Most a word jelzett hogy túl hosszú a mondatom, de mivel leszarom, ezért nem javítom ki. Tegyél pontot ott ahol kellene, meg vesszőt kedves olvasó, és akkor se ijedj meg amikor nem találsz állítmányt, vagy tárgyat, esetleg, valami mást ,ami írtóan fontos a mondathoz. Rakd hozzá. Ügyes vagy.
Szóval jó volt az Airporton. Minden féle ember, járat, főleg az itáliai járatokat néztem, és figyeltem, hogy ki lehet olasz, vagy ki jöhet arról. Odamehettem volna egy taxi-s hoz is aki táblát tartott fel, Alex névvel. Csak annyit kellett volna mondanom, hogy I am Alex. Aztán csak menni vele. Persze hülye álmodozás. Unokatesóm leszállt boldogan a gépről, vártuk mekkora csomaggal jön, de csak egy utazótáskával jött, mintha nem repülte volna át fél Európát. Kb, én nehezebb táskával vágtam neki a 186 Km-nek Vienna-ba, mint ő haza. Lehet hogy a fényképező teszi? Vagy az 1 literes Coca? 22:22 kor landolt a gépe, 22:42 kor, már osztoztunk a parkolóba vele. Azt hiszem, hoztuk a magyar mentalitást. Az utána következő egy órában dél Viennaba körözgettünk Gps, és az újratervezéssel 5 percenként. A hangulat, mondhatni őrült volt. Két Gps-sel a kezemben, csak mondtam hogy 500m- és jobbra, miközben a másik mást mondott angolul, persze rosszul, ámbár ákombákom jó utcanevet írt ki mindig, Margareten Strasse, és stb. Egy óra múlva a harmadik segítséghez fordultam. Gps kikapcs, táblák figyelése, és térkép. Ez után 5 perccel már a helyes úton tartottunk haza. Csak mindenki osztott mindenkit, szép magyarosan. Hazafelé úton unokatesómmal cseréltünk eszmét, azt hiszem sosem beszélgettünk ennyit, mint abban a 2 és fél órában hazafelé. Ez csak azért volt mert össze voltunk zárva. És ennyire jó a viszony közöttünk. Mondhatni, megismertük jobban egymást. Viennában, még a rendőrök is megállítottak minket, éjfélkor. Személyit megnézték, lehet hogy ők azt hitték hogy az útlevelünket adjuk oda, mert mondja angolul, hogy thanks passport. Ez már az ő dolguk. Aztán azt hittem ezután már tényleg megállás nélkül jöhetünk haza, de persze korántsem így történt. Az egyik körforgalomba felébredt nagybátyám, és ő mindent jobban tud mindenkinél, és mondta indulatosan, hogy rossz felé mész fiam. Persze ezt csúnya szavakkal mondta. Jó. Megfordultunk, persze jó felé mentünk, de a fiúnak szót kell fogadni, mindig az apjának. Nekem van, vagyis mégsincs ezért nem fogadok szót. Tehát tettünk egy nagyobb kört, mire hazaértünk. Jánosházánál, ismét rendőri ellenőrzés, de most szigorúan magyar részről, éjjeli fél 3 kor vagy kicsivel utána. Innen már csak 20 km. Ekkor is azt hittem, hogy innen már tényleg hazaérünk, nem nem defekt, tyúkot szállító kamion. Bűz és szag, tyúk szar szag, és tyúk szag, 10 kmen keresztül. Kacskaringós volt az út, nem lehetett előzni. Szép szó ez a kacskaringós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése