július 26dika.

Ma úgy éreztem magam, mintha, szeptember közepe lenne, vagy október eleje, de mindenesetre ősz. Furcsa lelkiismeret-furdalást éreztem a lelkem közepén, akár csak akkor. Nincs se suli, nincs semmi amiatt ezt kellett volna éreznem. Olyan volt, mint suli időben vasárnaponként. Az a feszült várakozás.
Délután lenyírtam a füvet, eltört a fűnyíró kereke, már au utolsó két alkalommal is készült kitörni, mivel müanyag a fűnyíró alapja. Ez az idő most következett el.
Estefelé, pedig fényképezni akartam, de visszafordultam 15 perc után. Nem éreztem annak szükségességét, hogy végig menjek. Álmos vagyok, akár mikor kelek fel, és fekszem le. Ezt magam sem értem, hogy hogyan lehet ez. Nincs megterhelés, csak vagyok, és ebben az állapotban is csak álmos vagyok. A torkom a sok sörtől fáj, hideg volt.
Van egy Merlot nevű olasz borom, amely vörös. Abban már korántsem vagyok meggyőződve, hogy tényleg olasz. Lila címkéje van, nincs ráírva, hogy honnan való, lényegében semmilyen lényeges adat nincs rajt. Hogy mikor fogom meginni? Az rejtély, mert nem igazán szeretem a bort. Egy szép pillanat lesz, amikor ki fogom nyitni.
Bécsből való, úgyhogy ezért is elég különleges.
Hétfőn a Vienna-i reptérről én vezettem haza. Gps-t használtam, és most jól működött, mert jól beállítottam. Most nem hagyatkoztam másra, csak magamra.
Szép nap volt. Lényegében ennél, hogy nem csinálok semmit, és senkivel, annál jobb volt, és vezethettem.