A pár nap, meglehetősen egyhangúan a technika szerkesztésével telik. Már kezdem unni. Mostanra már talán jók lettek a dolgok. Ittbent bazi meleg van, kint meg hideg. Kimegyek majd csillagokat nézni. Meg fáradt is vagyok megint. Nem érzem azt, hogy most írnom kellene, ezért gyatra ez a bejegyzés is, mint az elmúlt bár hónapban. Fáradt vagyok, de nem tudom megmondani hogy mitől. Pihenek. Lehet, hogy hülyeségeket csinálok, hülyeségek a döntéseim. Egy focicsapatban játszhatnék, de annyi kifogást találtam, hogy nem akarok focizni, hogy az csak csuda. Egyik felem játszana, a másik viszont nem. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy az egyiknek engedek, mivel azért kell, és több ellenérvet találtam, mint a focizás mellett, ezért nem is vágtam bele az egészbe, de már lassan 5 éve ez megy, minden szezon kezdet előtt, hogy akarok-e, nem akarok.
Most nem írom le ennek a folyamatnak a dolgait. Meglehet félek is, és meglehet, hogy régen én mondtam egy lánynak h nyiljon meg nyugodtan nekem, mivel nem fogom bántani, erre most én vagyok abban az állapotban , hogy engem kell felfeszíteni. Türelmesnek kell lenni velem, és megértőnek. És persze nem úgy kezelni, mint egy normális embert. Nem tudom, hogy miért viselkedem másképpen, de ez nyilván látszik is.
Nem képzelem, hogy más vagyok, ez van. Már belefáradtam mindenkinek köszöngetni az utcán, elvagyok magamban, ez másnak nem igen tetszik, tetszhet, mivel ha végig megyek az utcán, valaki mindig beszól hogy miért nem köszönök, de már megszoktam. Ez vagyok én. Nem tudom, ki lesz az az ember aki kinyit, és türelmes lesz hozzám, és feloldja a mostanra rengeteg feszültséget felhalmozó énemet. Boldogság keresése???
Nem tudom már én sem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése