Éjszakák

Néha kellenek azok az esték, mint akár a mai. A pontos időt nem tudom, mert a szobai „nagy” óra már egy hete 9 óra 34percet mutat, ami meg nem messze van tőlem, szintén megadta magát, és nincs benne elem. Szóval kellenek ezek az éjszakák, amikor megnézel 2 jó filmet, és valami megindul benned, ha nem is az, hogy megváltod a világot, de de valami hasonló. Megkönnyebbülés, tisztán érzés, mosolygás az egész film alatt. Mely filmek lehetnek ilyenek? Magyar régi filmek. MOSZKVA TÉR. Mondanom sem kell tovább. Ilyenkor meg kell nézni. Itt az érettségi, tavasz, noha elszálltak azok az idők, mikor érettségiztem, de visszaadják azokat azt az időt, amit akkor én éltem át, ez a film, pedig megmutatja, hogy ’89-ben mások mit éltek át. Bennem is van mehetnék, bennem is van az a semmi, ami a főszereplőben, én is mentem már lány után, vakon, aztán szerencsére jól sült el. Azt hiszem, hogy ha választanom kellene, és azonosulnom a filmmel, mert általában ez a céljuk a filmeknek, hogy azonosuljunk. Szerintem. Szóval én vagyok Petya, ez alap. Van is piros autóm, és néha eléggé pöcs vagyok, ahogy ő.

Velem mi van? Semmi. Nyomok egy kergemarhás burgert sült krumplival, lehet, hogy megeszi az agyamat, de legalább nincs benne csalamádé.

Kellenek ezek az esték. Teámat a film után szürcsölgettem a csillagos ég alatt, a kutyám már az álmából jött ki mellém az udvar közepére. REM fázisban lehetett, ekkor álmodunk. „erős agyi aktivitás jellemzi, ekkor álmodunk. A mozgatóizmok átmenetileg lebénulnak.”

A meleg tea épp édesen pillekönnyen ért a gyomromba, vártam, hogy a tökéltes pillanatban, azaz mert kellemesen érzem magam, kapok fentről egy hullócsillagot, de nem jött, bár lehet, hogy jött, csak éppen mire beértem a szobámba, akkor ért a fény a földre.

Egy kis részlet a film végéből.