A szobám ablakán lágy levegő száll be, most ebben a negyedórában hűl le a levegő, ilyenkor az illatok intenzívebbek lesznek a délelőtthöz, vagy a délutánhoz képest. Lassan lenyugszik a nap, még látom a szemközti ház mellett az utolsó cikázó narancssárga, vörös, vérvörös sugarait.
A madarak csicseregnek az előttünk lévő elvirágzott orgonabokrok belsejében. Néhány emberi zaj hallatszik még be az ablakon, és a közeli főút moraja, kamionok vagy versenymotorok gyorsítása, vagy a vonat kűrtje töri meg azt a fajta csendet, amit gyerekkorunkban érezhettünk. Vasárnap van. Hál Isten nem érzem a vasárnapi nyomást a lelkemben, most nincs lelkiismeret-furdalás, csak vagyok. Fekszem az ágyamon, s mélyen letüdőzöm a friss levegőt. Bezárom a pillanatot.
A Tv szinte összes programján Politika, Gazdaság, mit kellene tenni, mi volt, mi lesz, üres fecsegés. Átkapcsolok egy mesecsatornára, betakarózom, és ahogy nem is olyan nagyon régen, nézem a mesét, eszem valami süteményt, aztán várom, hogy a negyedóra alatt történjen valami új, és megismételhetetlen titkos pitypangröptetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése