A nehéz pár napot túl élve, jött ez a nap. Imádom amikor borús az idő, szemerkél az eső, fúj a szél, nincs se hideg, se meleg, amolyan nyári és fél őszi idő van.
Unokatesóm pár napja adott két pólót. Ezeknek az illata megegyezik K. illatával. Mondanom se kell, hogy most ez a póló van rajtam, hogy érezzem, hogy itt van és gondolhassak rá, persze amúgy is gondolok, de néha felcsap az illat és akkor gondol gondol gondol...
Ma 10 órakor indultunk Bécsbe, hogy unokatesóm elérje a 14órás Barcelona járatát. Ahogy a határon átértünk minden megváltozott. Más volt a szél színe, más volt a szél ölelése, más volt az út, mások voltak a felhők, mások voltak a színek, mások voltak az autók rendszámai, mások voltak a nők, mások voltak a férfiak. Egy szóval, minden más volt. Ahogy újra és újra átérek a határnál el fog valamilyen furcsa érzés, hogy de jó lenne ha…
Ha itt élhetnék, ezekkel a szél színekkel, szél öleléssel, másfajta színekkel, másfajta rendszámokkal, másfajta élettel.
Jobb lenne úgy gondolod?
Igen jobb lenne.
A határt még át se lépve Sopronnál balra egy birtokot láttam meg. Istenem. Ott áll egy két emeletes akkora ház, hogy az csak csuda. Körülötte meg az a nagy batár semmi. Wienerneustadt-i strassén van. Kb a magyar határtól 100 m-re. Mi lehetett, ott addig, amíg nem volt ez az Európai unió.
Ha kilépsz 110-mre akkor határt sértesz, pedig az még tuti, hogy a házhoz tartozó föld.
Bécs felé talán fél úton szemet szúrt az olasz nyelven csengő Loretto kicsi falu, 6 utcával, ezt onnan tudom, mert itthon neten megnéztem. 1 km-re haladunk el mindig tőle. Ott akarok élni.
Annyi Volvo V50-est láttam, ahány színben árulják.
Az út, jó volt. Bár engem vinnének repülőre, hogy megkeressem a világ végét, és ott a lábamat belelógathatnám a semmibe.
Történés még, hogy van 2 olasz borom, 4 euro ért. Merlot. Az egyik nem tudom honnan való, a másik a kedvenc falumból, Montepulciano-ból.
Hazafelé én vezettem, 120- nál előzött egy Audi, hát ő 160-al ment, ja és országút.
Még úgy írnék, de sosem alszom. Most kellene.
Várom, hogy megjelenjen a hosszú hajú lány a messzi távolból, és lássam, átölelhessem. "ha majd megismerem a lelkedet, lefestem a szemedet"
1 megjegyzés:
Kiálts farkast...
...ha engem megpillantsz, barátom,
de még jobban teszed, ha menekülsz.
Szemem kegyetlenül csillan az éjszakában;
most jaj neked, ha utamba kerülsz...
Kerget a fájdalom, és lassan megtanultam,
nincsen sem menedék, sem pihenő.
A mély sebet rajtam kínzó magány ütötte;
ahányszor felbukok, nagyobbra nő...
Az ágak közt a hideg, szőke Hold lenéz rám;
farkasszemet nézek vele és reszketek.
Elnyújtottan üvöltök fel rá; ez az a hang,
amibe beleborzongnak az emberek.
Bármerre nézek, árny mellé másik árny simul,
szempárokban szenvedély izzik hevesen;
az én nyomaim messze húzódnak mögöttem,
de mellettük másét hiába keresem.
Pedig fajtám falkában jár... engem kivéve.
Társat, nem tudom mért, de nem kapok.
Hallottál már, ugye, a magányos farkasról?
...Nem hitted el, igaz?
ÉN AZ VAGYOK...
Asztalos Attila
Megjegyzés küldése