2010. október 31., vasárnap

Lo vuoi?

Az életből annyi örömöt és boldogságot akarok kicsikarni, amennyit csak lehet.
Most elmúlt este 10 óra. Közelítünk a hajnalhoz.
A szívemből masszírozom ki az izomlázat.
E.-ra gondolok. Szeretem vasárnaponként.
Nemrég az jutott az eszembe, hogy világgá megyek vele, de tényleg. Igazából, amióta írom ezt a blogot, majdnem minden bejegyzés erről szól. Aztán itt vagyok.
A szavak betemetnek, megégetnek.
Mit írjak. Kinek és miért?
Ha meghalunk az örökre szól???
Gyertya ég. A temető fényben árad.
Levelek zuhannak a földre.
Szívem úgy lüktet…
Tudod, hogyan tudod lemérni?
Ha jól figyelsz, és behunyod a szemed ajkamon érezheted szívem dobbanását.
Tegnap E. észrevette azt, amit más nem.
Csillagokat néztük, igaz ő fázott, de csak náluk szépek a csillagok. Vele.
Ölelésében újra elvesztem, és megtalált.
Aztán beszélgettünk, az idő végtelenségében.
Aztán megint elhagytam.
Hazafelé, a kis házamra gondoltam, amelyet még délután láttam, abban a faluban ahol lakik, csak pár utcányira.
Beköltöztettem magam.
Volt kutyám is.
Egy magyar vizsla, a kertben vérvörös rózsák kókadoztak, de még szépek voltak.
A lemenő nap fényei beterítették a lelkemet, valahogy jó volt ott lenni. A fények, a naplemente, az árnyékok. Én meg csak azon voltam, hogy megörökítsek mindent, amit tudok, de aztán rájöttem, hogy mindent eltettem már a lelkembe.
Őt is.[?]
Szívem úgy lüktet…ajkamon érezheted szívem dobbanását.
Lo vuoi?

/a ház amiről írtam, nem ez a ház/

3 megjegyzés:

Liza. írta...

Néha utállak...péntekenként...vagy amikor ezt kell olvasnom...

andreapiovanni írta...

questa è un'idea folle

Liza. írta...

?