A havazás csendjében sétáltam, és rájöttem, hogy kimondom, azt, amit eddig nem. Elterveztem, belélegeztem, körbenéztem, az utcalámpák puha fényében millió kristálycsillanás a fekete háttérrel játszó hópelyhek táncolása. Most itt van. Beszippantom a téli illat mámorát, s félek, hogy a holnap semmivé válhat.
Együtt vagyunk mi csendben én és a péntek éjjel. Gondolatom csak te lehetsz. Tagadom, nem tagadom, bevallom…
Én szeretlek téged.
Én… szeretlek.
Azt mondtam, hogy én. a.p. én szeretlek, aki…
Beléd szerettem. Én nem,nem akartam. ÉN NEM TUDOK LEVEGŐT VENNI NÉLKÜLED!
Ölelj meg!
"Jobban emlékszem:
mit éreztem láttán, mint
arra, mit láttam."
"Jobban emlékszem:
mit éreztem láttán, mint
arra, mit láttam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése