Hajnali fél négy. Nem bírom a múló idő tespedt unalmát. Max Richter-t hallgatok, főleg a 2002-es albumát.
Este sétáltam a faluban fél órát. Néha fel felbukkant egy idegen arc, bár lehet, hogy ő is ugyanazt a kérdést tette fel magában, mint én, hogy: „ki vagy?”.
Az eső néha szemerkélt, én sapka nélkül élveztem, ahogy a cseppek rám zuhannak, aztán a szellő lágyan a hajamat fújja. Farmerom hátsó zsebébe tömtem az 5 ujjas kesztyűm, amely 2 ujjasra redukálható, és a másik farzsebembe a sapkámat.
Az utcalámpák tompa és puha fényében sétáltam egyedül a gondolataimmal. Leheletem mindig megjelent, és mindig eltűnt. Kutyák ugatása hallatszott, néha egészen messziről néha pedig hirtelen, amire a szívem hirtelen (az ijedségtől) meg meg ugrott.
Most keresem magam. Menekülök, mint régen, újra újra és mindig ugyanoda. De holnap, amikor olvasod, már javában zajlani fog az események színültig telt valósága, melytől már senki sem fog elmenekülni, hanem benne leszünk a jelenben.
Ahogy régen írtam : „Örök szerelem, boldogság azt hiszem nem létezik.
Lehet, hogy minden este eljön, és mindig más. Egyszer kék a szeme, máskor barna. Vagy zöld. Egyszer magas, máskor alacsony. Néha részeg, és akkor minden nehezen megy, máskor könnyedén. Többnyire nem beszél, csak van.”
Nem rég egy lány kérdezte, hogy Ő mitől Múzsa? És mit kell neki csinálni? Most, hogy befejeztem egy könyvet, tudom rá a választ.
- „megkérdeztem az írótól, hogy hogyan viselkedik egy Múzsa.
- „Ugyanazt a figyelmet érdemlik ki, mint a tündérek.” –majd, hozzátette, hogy azelőtt sosem volt Múzsája.
Írókkal beszélgetni veszélyesebb, mint háborúról tudósítani. Ők nem lőnek rád, de elrabolhatják a lelkedet.
El raboltam a lelkedet, csak a tiédet, onnan a 31-es házból.
Te akarod az enyémet?
Eljössz velem februárba, Velencébe?
Kérlek válaszolj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése