2011. január 2., vasárnap

***"Amikor szerelmesek vagyunk, vagy azt hisszük, hogy azok vagyunk, azért tesszük amit teszünk, hogy biztosítsuk az utód nemzést.
Más szóval a dugást. egyszerűen ostoba organizmusok vagyunk. semmi értelme. Nem is értem miért foglalkozunk vele.
A szerelem megbabonáz, mintha egy varázslat hatása alatt állnánk, aztán egy nap a varázslat megtörik és a szerelem egyszerűen elröppen, mint egy madár.
Amikor azt mondjuk szerelmesek vagyunk. Nah ez mit jelent? Elképzelhető, hogy ez a bonyolult káprázatos megdöbbentő érzés csupán illúzió???
Csupán trükk amelyet a természet játszik velünk azért, hogy dugjunk??
Úgy képzeljük, hogy a szerelemnek van értelme, de nem lehet, hogy valójában értelmetlen???"

- És nem fáj?
- Micsoda?
- Hogy nem téged szeret.

"Ha megfogná a kezem, lehet, hogy
 belehalnék a boldogságba."



1 megjegyzés:

Felfedező írta...

Szerintem ha a szerelem csak a "közösülés" miatt lenne, akkor elmúlna az érzés, miután megtörtént. Nem hiszek abban, hogy ez csak kémia, vagy úgy egyáltalán abban, hogy mindenre van tudományos magyarázat. Mert nincs. (Ott van például a gömbvillám. Még csak elő sem tudják állítani laboratóriumi körülmények között)
A szerelem annál sokkal megfoghatatlanabb -szerintem-, semmint hogy különféle kémiai elméleteket gyártsunk hozzá.

Szerintem amikor azt mondod, szerelmes vagy, azt jelenti, hogy valakit magad elé helyezel, akiért képes lennél feladni önmagad is (persze erről nincs szó, hisz aki erre kérne, az nem érdemel meg téged). Hadoválok itt össze meg vissza, de én csak azt tudom, amit érzek.