Ülök a parkolóban a kocsiban, még 20 percem van, nah nem az életemből, hanem a következő kötött időpontomig, ahol meg kell jelennem.
A klubrádiót hallgatom, csak itt tudom. Egy beszélgetős műsort sugároznak, olyan ez, mintha velem beszélgetnének, vagy veled. Kötetlenül, szabadon. Élettörténetek, emlékek, főként szép emlékek, amire jó visszagondolni. Aztán a műsorból van vissza 5 perc, talán jön a dráma, a mai mégjobb elgondolkodtatás. Felolvasnak egy aranyos verset. A műsorvezető is elpityergi magát, én meg sírok a kocsiban. Már csak 10 perc. Össze kell szednem magam. A vers a papákról szólt. Igyekszem megkeresni. Az én papámra gondoltam. Ő nyáron ment el, hosszú útra, de nem, nem hazudhatok magamnak, sem másnak. Meghalt. Hiába várom, hogy megjöjjön, kalapját levéve, betoppanjon az ajtón, mosolyogva, s majd nehézkesen leülne a konyhai székre, mesélne, hogy volt régen, mit csináljunk a kertbe most. Ő mutatta meg, hogy hogyan kell ásni, metszeni, hogyan kell jól kaszálni. Nekem nem volt apukám, nekem ő volt az apukám.
Könnyeimet törlöm az arcomról, már nincs idő összeszedni magam. Most ilyen vagyok, most pityergek, mint egy gyerek, és az élet persze nem áll meg, de aki ezt mondja könnyen beszél, neki nem hiányzik az én papám.
Vers I.
„Az óviban ma szörnyű rossz vagyok,
verekedem és felrúgtam Zsolti várát
a tányéron is mindent otthagyok,
és hiába szólnak rám látom a kárát.
Az óvodában mégis rossz vagyok
anyu azt mondja , hogy ma reggel
elment a nagypapám
és messze-messze jár.
De látom könnycseppet is elken
s tudom úgyis minden veszve már.
Anyu szerint elment a nagypapám.
Becsapnak mind!!!
Meghalt a nagypapám,
hisz sír mindenki, mint a vízözön.
S rám szólnak, hogy újra nagy a szám,
mert ehhez aztán végképp nincs közöm.
Becsapnak mind, meghalt a nagypapám.
Elmondom neki, majd ha visszajön.”
Vers II.
„Vannak nagypapák, akikből csak úgy dől a tanács,
és van olyan aki patikus és építész és van olyan aki ács.
vannak, akik bohókás halvány piros orral koccintanak nagy vidáman, ha van mire sörrel.
Van ki köztük szemüveges, ki gömbölyű, ki kalapos.
Valakinek bölcs minden szava,
csúnya épp úgy mint a szép.
S van olyan, ki alatt nyikorog a hinta szék.
Vannak nagyon szőrösek és vannak kicsit kopaszok.
Van, akinek az ing ujját fakítja már ki piszok,
vannak, akik pipájukból szippantanak nagyokat
s vannak, kik tiszta szívből szeretik a nagyikat.
Nagypapa kategóriában primisszima príma. „
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése