pontban éjfélkor

Édes szombat. Pontban éjfélkor, a kutyák idegen behatolót éreztek, így elkezdtek ugatni, és a betörőt pedig üldözőbe vették. Kiugrottam az ágyból, felkapcsoltam a lámpát, és láttam, hogy a – rég említett ház amibe az új fickó költözött, nah ott van egy fehér labrador kutyus is, csak ő egy olyan házat őriz, amelynek lakója elment. Aztán látom, hogy Tücsi egy méretes területen beleharapott szegénybe. A kutyus nincs etetve, csont sovány volt, szóval Tücsit és a másik kutyánkat, szépen magamhoz csalogattam, míg a fehér kutyus el tudott menekülni. Egész éjjel azon járt az eszem hogy, hogyan vigyek neki kaját, és mikor. A fickónak van egy boxer kutyája, és okulva egyik barátom ugyanilyen kutyájának viselkedéséből, azaz őt is megharapta, de csak barátian, szóval mégse állíthatok oda éjjeli 1órakor, főleg sötétbe. Aztán reggel felkeltem felöltöztem, kabát sapka, kerestem egy nejlon zacskót, beleraktam 3 jókora marék tápot a kutyusnak és elsétáltam a szokott helyére, ide a zsákutca végére. A kutyus ott feküdt a fűbe napozott. Két méternél nem igen engedett magához. Aztán követtem, mert menekülésbe kezdett. Nagyon félt. Azért a tápot ott hagytam neki, mert láttam a fűben, hogy hol szokott feküdni, így oda dobáltam a tápot, meg két kitaposott ösvényen tudja megközelíteni a helyét, és mind a kettőre szórtam még.  Csak észre veszi nem igaz??? Valaki biztos eteti még. Majd holnap megnézem, hogy megette-e a tápot, de van egy olyan érzésem, hogy most annyira fél, hogy max reggel fog előjönni. Pedig volt 3 perc, amikor láttam rajta hogy gondolkodik, hogy hozzám jön kajáért. Néztük egymást, mintha tudta volna, hogy miért jövök.