Az élet itt megállt…de néhány dolog mégsem. Ez pedig a természet.
A fa, a fű , a táj, állandóan változik akár az ember. És egy falu sem unalmas, ha mindent másképp figyelünk meg….jobban, jobban belegondolunk hogy a kocsma elött álló férfi miért ihat, és miért munkától koszos a ruhája.
Belegondolunk milyen élete lehet itt, ebben a faluban. Talán itt nőtt fel? Ide kötik a régi emlékek? Vagy már tervezte, hogy elmegy és itt hagy mindent? Talán örökre…talán elhagyja-e a boldogságot…a sok emléket? Már ha boldog, és vannak emlékek.
A férfi tudja, hogy az emlékek emlékek, de a szívünkben őrizzük őket. Velünk vannak akárhova is megyünk, mert az ami fontos, sosem száll el az ember lelkéből.
A férfi a falu közepén lévő házhoz igyekszik. Utoljára. Vagyis a közeljövőbe nem jön ide. Talán karácsonyra, talán húsvétra vagy temetsére, talán egyikre sem, talán mindegyikre. Nem tudja ő sem igazán.
A ház már nem áll…csak a kapuja van meg, és semmi több…
A kertet benőtte a gaz, de időnként így nyár tájékán lenyírják, és újra felfedezi mindenki magának, mert ez a kapu mindig nyitva áll, akárkinek.
A kapun belépve, jobbra és balra szomszédok, belátni a kerítésen túlra, hogyan élnek , mint csinálnak, mint csinálhattak 10 – 15 évvel ezelőtt.
Az egyik szomszédnak még áll a gémes kútja, a másiknak viszont tehenei voltak, vagy juhai lehettek. Még áll a vén pajta, a menedéket adó pajta….
Beljebb lépve, olyan érzés mintha hazaérkezne az ember. Mintha nem is itt élt volna.
Leült és nézte a tájat. A távolban egy hegy magaslott, a nap lemenőben.
Körül nézett, hogy mindent jól a szívébe rejtsen, az érzést, az illatokat.
Távolban egy őz csorda legelt, a férfi figyelte mozdulatlanul, hogy véletlen se ijessze meg a vadakat…s vadak valójában? Innen olyan békésnek tűnnek…
Talán ők is a naplementét nézik? És hallják ezt a gyönyörű hangot, csodálják és ízlelik a napot, míg az nekünk , s velünk?
A csordától nem messze, egy kis tavacska nappal átitatott fénye csillan a férfi elé.
Oly tiszta, titokzatos, mint egy szűzies nő, és csodálatos.
A nap utolsó pirosló fényeit veti a felhőkre, lila, és babarózsaszínnel párosulva eltűnik a nap a horizonton. S a férfi tudta, itt az idő…
A nap behódolt a holdnak.
Felállt a porból, nagy levegőt vett, hogy érezze utoljára ezt az erdő illatot, itt, a falu közepén, hogy ha valahol újra érzi ezt az illatot, erre a helyre tudjon gondolni, s majd lehunyja a szemét, és a naplemente, a tó, a vadak , a táj, ott lesz a szeme előtt.
Földút vezet ki a kapun, a férfi elindult, utoljára és utoljára körbenézett.
Még pár méter és indul Dél-nek. Egy új életért, egy új hazáért, hogy megmutassa a tehetségét, hogy kitárja szívét mindenkiféle, hogy átadja a világnak szeretetét.
Egy rozoga 20 éves kocsija volt. Összespórolt pénzből vette, egy öreg Úrtól, aki féltve őrizte Fiat 1500-as kocsiját. Eddig csak ő volt a gazdája, de már nem használta, így a férfi, rábeszélte az öreget, hogy adja el neki. 1962-es gyártmány volt. Hasonlított a Lada 1500as-ra, halványkékfestése volt, kitűnő állapotban.
Szerda éjszaka, valami véget ért, és valami elkezdődött. A férfi, nevezzük Andrea-nak elindult, hogy az életében kitűzött célt elérje, sikeres legyen, s tudta, hogy ha marad, az álmai elsuhannak, de megpróbál küzdeni, akár egy szerelmes, akár egy álmaiért küzdő ember. Az álom akkor valósulhat, ha merünk kockáztatni, ha felvállaljuk 100%-ban teljes önmagunkat, és kitartóak vagyunk. Van, hogy órákat kell , napokat, heteket dolgozunk azon hogy egy parányit haladjunk, de előbb vagy utóbb sikerülhet, hogy az álomból valóság legyen, és felnézzenek ránk ,a régi osztálytársak, a legjobb barátunkat kicsi irigység töltse el, megmutatni szüleinknek, hogy vagyunk valakik, hogy büszkék lehessenek.
Hasonlóak mint ők, de sokban eltérőek.
A kocsi útra készen. Teli tank, bőröndök, betéve a csomagtartóba, és a hátsó ülésre, pénz, térkép, minden kész.
A házban ahol lakott hagyott egy levelet, melyben csak annyit ír,
„Elmentem , hogy az álmaimat valóssá tegyem”
Andrea beindítottam a Fiat-ot, és elindult a sötétben, dél-re ahol kedvenc város várta és szerelme és az álmai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése