Ma

Hm. Ma, amikor buszon utaztam elég szánalmasnak, éreztem a körülöttem lévő embereket. Sokan is voltak, alig volt helyen, és a szag. Jaj. Testszag. Nem bírok én már sok mindent. Ezt sem. Könyvtárban találtam két folyóiratot, amit, majd ha elérem a nyugdíjas kort, akkor a kandallóm előtt elolvasok, persze a netről fogom megrendelni, és akkor már talán euró is lesz itt Magyarországon, bár lehet, hogy nem itt fogok élni, de úgyis itt fogok maradni, és nem a kedvenc városomban.
Kandallómba égni fog a tűz, szerelmes leszek, mint most. Egy barnahajú és barnaszemű lányba, aki olyan okos, és annyira szép, és ő minden(a nedves mezők illata). Nem emelek ki sem tulajdonságokat, hogy mit szeretek benne, sem pedig azt hogy a küllemében mi tetszik, ő így jó, így szeretem egészbe, vagyis szeretném. Ő, hogy mit szeretne, nem tudom még.
No ennyit a szerelemről mára.
Szóval kandallómban égni fog a tűz, sárga emeletes házam lesz, sok könyvel, bolt mellet, 7-es szám alatt, vagy lehet ez 29-es is, vagy 20-as, ezek a favorit számok, esetleg 13, mint mikor ő született.
Aztán olvasgatni fogom a pocsék írásokat, a folyóiratokból… 2006tól, amit a netről rendelek.
Kutyám is lesz, meg macskám is, meg zöld dzsipem, bár ezekről már korábban említettem.
Kár, hogy álmodom ezeket, persze még tehetek érte sok mindent, hogy tényleg sikerüljenek ezek, amiket így 20 évesen kigondolok.
Találtam egy nagyon jó dalt. Andre Gagnon (Endrú Gányon). Az ő lemezeit fogom hallgatni most. Azt hiszem, erre akarok csókolózni vele, az olyan lenne, mint akár a filmekben. Majd imádkozom egy kis esőért is… a piros kocsimból ez szólna, elkezdene esni, és ő azt mondja:
- Most mennem kell, majd látjuk egymást.
- Jól van Nyuszifül, majd látjuk egymást, elengedem a kezét, majd halkan utána kiáltok.:
- Szeretlek.
- Ő visszakiált, megelőztél, én is ezt akartam mondani!!!
Odafutok, az eső elkezd esni…majd megcsókolom, és felemelem, és pörgünk hármat négyet 360 fokba, ahogy a filmekben szokták, amikor már a tv alá egy lavórt kell rakni, mert annyira csöpögős, de leszarom, én így képzelem el ezt a csókot vele, és ez csak az enyém, csak az enyém!!!
Így van ez. Mikor álmodik az ember. Meg szerelmes. Meg hülye. Meg fáradt, csak nem tudni mitől. Vajon a 140-es tempótól a 8-as úton? Piros Seat-tal? Inkább ez volt a nap fénypontja, sötétben száguldani, mintha a kedvenc napsütötte városomba mennék, szaladtam, hogy odaérjek, hogy kávézzam a kedvenc kávézómban, melynek története is van.
A kávé egyszerűen fantasztikus, azok az emberek élnek csak igazán, akik odajárnak, nézik a napsütést, olvassák a helyi újságok, vagy a világ újságot, Times, La gazette, La stampa, kinek mi, néhányan mutogatnak, amolyan olaszosan, elvégre itt vagyunk, mindenkin napszemüveg, a nőknek gyönyörű barna hajuk van, amely lobog a szélben, ez már művészet, nem is lobogás, ez művészet. A festő biztos lefestené ezeket a momentumokat, az író leírná művészien, haja esését, ahogy a szél szépen játszadozik szabadon a nővel, a hajával.
Azt hiszem, amikor átszaladt egy őz előttem az úton, ezek az álom gyorsan elszálltak, meg az is, hogy ott voltam a kedvenc városom, kedvenc kávézójában, azokkal az emberekkel akik részesei ennek a történetnek, amiről még maguk sem fognak tudni, mert csak illúziók, akár a mesék, a királyfival, és király lánnyal, vagy a filmek, az igazi szerelemmel, az igazi happy end-del.

Itt a dal:


vagy ez, még nem eldöntött

vagy