Ez az idézet pontosan az e fajta pillanatomat mutatja meg. Szerdán már éjjel elterveztem, hogy megyek, csak azt nem persze, hogy merre. Hívtam barátokat, mondom "együtt menjünk világgá", de sajnos Ők nem akkor akarnak mint én. De ez már az ő dolguk. Szóval ezek utána a lélekromboló dolgok után vágtattam piros paripámmal a 84-es főút felé. Itt választhattam, hogy a szokásos úton megyek, vagy nem. Hát természetesen, a nem szokásoson mentem. Ezen az úton még életemben nem fordultam jobbra, hát itt volt az ideje. Azt mondanom se kell, hogy fényképezőgép, és füzet lapult a táskámban, amúgy is megihletődött állapotban voltam, bármikor felrobbanhatott a pillanat az agyamban ,amikor írnom kell, de ez másnap jött csak ezek hatására el.
A 84-es főútról lehet a Balatonra menni, vagy szembe Sümegre, vagy jobbra. Hát sejtésem se volt, hogy mi van jobbra, persze írták h Soporon, de hát mondom ki a faszom megy el addig. Vagy addig nincs is település, csak Sopron, ami 194 kilométerre van? Na hát mondom ennek tényleg utána kell járni. Sosem tudom, hogy miszerint vannak kiírva a táblák. Jó, nem kell kiírni egy 50 fős települést, de hát akkor is. Mentem, aztán 20 km után elértem a Jánosházai körforgalomhoz. Ezt sokszor láttam már, mert erre megyek el suliba, ez már ismerős volt. Jó visszafelé mentem ugyanazon az úton amin jöttem, mert megtetszett Keléd község, vagy falu neve. Mondom bemegyek körülnézek. 5km. Előttem egy olasz rendszámmal ellátott Lancia. Hát testvéreim, most nem követlek benneteket, szerencsés utat, arrivederci. Jobbra index, irány Keléd. Előttem egy kék kamion. Hát te meg mit keresel erre? Rossz felé vitt a GPS?-kérdezem magamtól a kamiont látva elöttem.
Keléd községben egy férfit láttam csupán, aki nyírta a füet, csak így falusian mondva, no meg a falu közepénél egy Mamika állt a kapuja előtt. Mentem tovább, követtem a kamiont. Persze én megálltam fényképezni, meg beszívni a levegőt, mert minden falunak más az illata. Kelédnek, olyan szántóföld és friss fű( nem olyan fű kedves olvasó).
Éppen szántottak. Én sem értem , de hát ez van. Két, maximum három utcából áll. Pestiesen mondva, sok eevel, nem nagy eresztés. Keléd után, az erdő mellett találó névvel Zalaerdőd. Ide nem mentem be. Hajtottam a kamion után, mert elhagyom. Erdőd után a szteppék mellett..Ötvös...nah, ez a falu, mondhatni tanya. Nem tányjá az orosz hölgy, hanem tanya. Pár házikó, és egy nagy templom. A Google Earth-ot figyelembe véve, valami kastély is volt itt. (Széchenyi).
Következő Óhíd. Ez három utcából áll. Ha emlékeim nem csalnak, akkor itt volt egy új templom, az nagyon szép volt. Le is fényképeztem, de nappal szembe, szóval lényegében csak egy templom látszik és sötéten. Óhíd után Kisgörbő. Hát ezt megeszem, annyira cuki volt. Van Nagygörbő is, de ott nem voltam, ez Kisgörbőtől pár km. Itt elfordult a kamion. És láttam a táblán, hogy 8 km Zalaszentgrót. Hát mondom, ott sem voltam, de ott már útjára engedem a kamiont. Szép dombok vannak arra is. Sőt, már lassan megszoktam hogy két km-ként egy megye tábla jött velem szembe, nem is a falu tábla, vagy tanya. (Zala, Veszprém, Vas). Persze a ezek több részt Zala és Veszprém, de voltam Vazsmegyében is.
Zalaszentgróton meg láttam hogy van termálfürdő is, de mivel nem vittem fürdőgatyát, ezért befordultam egy ismeretlen utcába, levetkőztem, mert az indulásnál 24 fok volt, de amikor vetkőztem már 31. Utálom ha izzadok, és meleg van. Itt kattintottam egy képet, mert láttam egy jó féle házikót. Aztán mentem vissza. De mondom hirtelen magamba, ne azon az útvonalon menjek már vissza, ezért elmentem a Kisgörbő elágazást jelző tábla mellett, és hajtottam egyenesen. Itt láttam meg Sénye falut. 3 km. Ez zsákfalu, már sejtettem az egysávos útból. Meg azt, hogy ide a kutya se jön. Hát így is lett. 10-15 ház, egy buszmegálló, meg egy kápolna feliratú tábla. Nah ha már itt vagyok, akkor irány a kápolna. Már sejtettem, hogy a dombon lévő fehér izé lesz, az és ott vagy egy magyar lobogó is. Faszák lesznek a képek, mondom kuncogva magamban, mire az út felénél elfogy a betonos út, és összeszűkül. Hát mondom. Nem fogok gyalogolni. Sőt a semmi közepén sem hagyom itt Ferrárira csak színben hasonlító kocsimat.
Tolatás, aztán irány el. De megláttam egy szép házat. Ki a faszom költözik ide a senki földjére??? Ilyen príma házba??? Sőt. Lehet, hogy net sincs. Ja ,de van, bocs, mert láttam egy E-pontot a művháznál.
Itt eldöntöttem már , hogy indulás haza. Sényén az a fehér paca a dombon vagyis a kápolna az egy Kemence-kápolna. Ne kérdezd milyen, mert kemence alakú, milyen lenne, (te kis buta.)
Sényéről, vissza Kisgömböc, bocs...Kisgörbő, utána Óhíd, itt vacilláltam, hogy menjek-e Mihályfára, de mondom, ha az is zsákfalu, akkor igen megszívom, szóval mentem Óhídra. Itt nem egyenesem , ahogy jöttem hanem jobbra. Hát itt volt vagy 5 tábla STOP felirattal. Jó mondom illik megállni. Körbenéztem. Sehol senki. Mintha csak egy western filmbe lettem volna, vagy egy kihalt amerikai kereszteződésben ahol fújja a szél a homokot. Jó itt a traktor valamit csinálta a földel és tiszta por volt minden. Egy és ugyanaz a feeling. Kész. Pont.
Szalapa. No comment. Láttam pár cigányt, meg kék házat, narancsságra házat. Mondhatni ocsmány. Szalapa házai után, Mihályfa. Itt már feltételeztem magamban, hogy körbe körbe megyek a földön, de mégse...Mihályfa után, beláttam Kisvásárhely-t, de oda se mentémbe, itt megelőztem 140-el egy fehér Volvo kamion. Kb ennyi érdekesség volt. Aztán innen már láttam Sümegi várat, aztán hazajöttem, Csabrendek, Gyepűkaján(Papa itt született, élt), Káptalanfa (amely mindig vonz), Nemeshany, Medgyes (ejtsd : Megggyes), Devecser, és a nagy hegy előtt Somlóvásárhely 26-dik számú ház közvetlen ahogy bejössz a faluba. Persze az országútról.
Ezek után, ebédelés, és indulás Szombathelyre. Csak, hogy az utazás, és a történet ne érjen véget.
Amúgy utazás alatt Az MR3 bartókrádiót hallgattam. ( a Klasszikus zene rádiója)
Szombathely felé, előkaptam egy füzetet, írtam bele. Majd odaérve lepakoltam az albérletbe, megszárítottam az alsógatyámat, mert csavarni lehetett belőle a vizet szinte, olyan meleg volt. Ezen procedúra után, meg elmentem a 30 m-re lévő boltba vettem két sört, pár kiflit, szalámit, egy sötétzöld Pall Mall-t, és visszamentem. Ettem, majd meghallottam, hogy dübörögni kezd a Stadion. Felöltöztem, mert egy szál alsógatyában voltam. Aztán mentem a Stadion fele. Ennyi embert. Tömegiszonyom van, szóval féltem. Nagyon féltem. A Huligánok c. film volt előttem. Az meg két focitábor fanatikus szurkolóiról szól, hogyan verik meg egymást, a meccs előtt, és után. Szóval féltem. Haladás- Fradi meccs volt. A savaria plázába mentem, egy ismeretlen úton, úgy, hogy a suli mellett haladtam el. Sosem szeretek ugyanazon az úton menni, de odaértem. Foci-s boltba bementem aztán azzal a lendülettel ki is, mert 15, 20 ezer forintot nem adok egy mezért. Jó, ritka esetben adok, de akkor is csak As.Roma és 10 ezerért.
Utána Alexandria könyves bolt. Itt körbenézve , számtalan könyv le van értékelve. Ha sok pénzem lenne gazdasági világválság közepette, tuti vennék ezt azt. Egy 70 %ra leértékeltet azért vettem. 999 Ft. A szerző Balogh Robert: Elveszett, című könyve, ami Irodalmi Jelen regénypályázatának III.dik helyezettje. 2500ról 999 ft-ra árazták le, csupán 2 év leforgása alatt. Erre mondom, hogy vagy nem tudják, hogy mi az, hogy művészet és érték, vagy azt, hogy lófasz se olvass mostanában könyveket, kivéve Coelho-t, mert abban legalább nem fogunk csalódni, vagy valamilyen más TOPlistás embertől. Csernus...ami szerintem inkább már reklám fogás, mint tényleges írás. Ír valamit, persze ért is hozzá, de sokan csak azért veszik meg, mert huha ez a pszichiáter, vagy micsoda, tudja elmondja, hogyan éljek, vagyis, hogyan kéne élnem.
Ahogy a főtér felé vettem az írányt. Sok ember, sétálgat, nálam fiatalabbak a kávéház "teraszán" kiülőjén beszélgetnek vagy 8-an 10-en. Galambok még most is leszarhatják a fejedet, de ezt egy olasz filmből megtudtam "Isteni jel", ha éppen téged.
Szombathelynek többféle illata van. Gázszag, áporodott pince szag jellemzi.... Megcsörrent a telefonom. Egy smst vártam , aztán meg is ilyedtem, hogy hívtak. Tesóm. Nem tőle vártam a hívást, sőt az smst sem, de hát ki hívhatna más. Meghalt a kutyánk. Ekkor kezdett elszökni az érzés, amit tudtam, nem tarthatok itt örökké, és ezt úgy hívják hogy CARPRE DIEM. Megkönnyeztem picit a kutyát, Mazsi névvel hívogattuk magunkhoz, olaszosan Maggi (ne magginak ejtsd, hanem madzsi). Hát ez van. Megállt a kicsi szíve.
Éjjel még írtam pár sort, de csak a helyemet kerestem a piros kanapémon.
Egy záróidézet, ha volt nyitó is.
Ha nem tudod kihasználni a percet, hiábavalósággal töltöd az órát és a napot, majd az egész életedet.
Ps. : Pár év múlva én is az Irodalmi Jelen regénypályázatára akarok írni. Akarok...
(Az angol tanárom szerint, ezt kell mondani, és nem azt, hogy szeretnék, mert az akarok az erősebb...már az angolban is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése