A napi déli felébredés jelzi, hogy reggelire ebéddel kezdeni, nem olyan jó. Az aktív állapotom, éjjelre esik, ezt már valahogy megtapasztaltam. Csend van, nincsenek autók, nincsenek mozgolódások, nincsenek ismeretlen ismerős zajok az utcában, nincsen élet, mert nyugszik, talán ezért.
A kávémat 23 órakor elfogyasztom, aztán valameddig elvagyok egy kis zongoraszó mellett. A délután nekem a hajnal és a délelött, az éjjel a nappal , és a hajnal az éjjel. Megállíthatatlanul és néha megállítva dolgozok a nagy semmin, néha valóban csak lófrálok az interneten, néha Hollandiában vagyok ,néha pedig a szomszéd város könyvtárában, vagyis csak a katalógusában. Néha teleírkálok egy üres lapot, aztán másnap megnézve, aggódva olvasom vissza, hogy valóban üres-e, de ez már a tartalmára vonatkozóan, és nem a lap kinézetére vonatkozóan.
Döcögve, lassan, eljutok valahova. Vagyis el kéne jutni, vagy beindítani, meggyújtani.
A kávé illata ugyanaz, mint régen, amikor elkezdtem valamit. A napoknak viszont más illata van. Néha eszembe jut, egy szorongással eltöltött vasárnap délután, mikor sok cuccal, és egy nagyszerű lánnyal, akit szerettem álltunk egy kereszteződésben, lágyan sütött a nap, mi meg vártuk, hogy hétfőn belecsöppenjünk az életbe. Ma ilyen illatot éreztem, ami szorongással töltött el, és szív dobogással, mivel ő már nincs, a szorognás, meg a hülye embereknek való, mint én, mint te.
"Ami elmúlt, nem biztos, hogy visszatér. Ami jön, azt föl kell ismerni."
Most a sorozataimat nézem, megállás nélkül, újra átélem, másodszorra, újra feltárom azokat a dolgokat, amiket vagy észrevette vagy nem. Aztán lobbizom, még egy szülinapért.
Az emberi idő nem körben forog, hanem egyenes vonalban fut előre. Ez az oka, hogy az ember nem lehet boldog, mert a boldogság az ismétlődés utáni vágy. Milan Kundera
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése