Csak lélegezz

Késő este, szélben és szemerkélő esőben vártam a szobámban. Hogy mit? Valami mást. Valami egészen mást, mint éreztem.
Felöltöztem, mert így késő este is meg kell adni a módját. Meglehetősen hideg volt. Szeretem a hideget. Olyan őszies, mind a hangulat, mind a táj. Lassan hal, lassan kihal minden. A fák még lélegeznek, az emberek már csak megszokásból, a táj, meg lassan meghal, s újra éled, bízzunk ebben. Kár hogy az emberek nem tudnak újra születni.
Felültem a bicajomra. Táskámat a vállamra tettem. A táskámban fényképező, most papír és toll nem. Sötétben a firkászok sem írnak. Elindultam. A szél belekapaszkodott a hajamba, éreztem egyből. Imádom. Mély lélegzetet vettem, és indultam a hegy felé. A leveleket felkapta a szél, némelyik csak úgy szállt mellettem , némelyik egészen magasan cikázott, némelyik körbe körbe forgott. Az eső kicsit szitált az arcomra estek az apró cseppek. A hegy elött már csak azt vettem észre, hogy minden lélegzetemet olyan mélyre szívok, amennyire csak tudok. Így mentem egy darabig. A nap lemenőben, bár a felhőktől nem láttam igazán, de bíztam, hogy valóban most van az a pillanat, amikor lemegy. Földúton haladtam, a föld kissé megmozdult amikor mentem, majd egyre és egyre jobban azt éreztem, mintha lebegnék. A felhők olyanok voltak, akár a tengert látnám, csodálatos volt. Az ég alja, vöröses szürke színekben játszott, de egy egész rövidke sávban, és csak egy igen rövid ideig. Mesés pillanat. A mezőn napraforgók, a búza úgy mozgott, akár csak a tenger. A szél össze vissza játszadozott velük, ők meg hagyták magukat, játszottak vele. Most, minden a tengerre emlékeztetett, s arra a pillanatra amikor ezeket mondtam annak a nőnek, akit ott ismertem meg. A tengernél csókolóztunk utoljára. Az ég alja ugyanilyen piros volt mint most, a szél hasonló erővel játszadozott velünk, az eső is szemerkélt, s ezt mondtam :
"Soha nem tudnálak elhagyni. (hazudtam én)
Soha nem tudnálak elfelejteni (hazudta ő)"
Hiányzott , s a pillanat újra elhozta nekem az emlékét. Azt hiszem, hogy nem csak az esőcseppeket éreztem most az arcomon. Valami mást. Ennek így kellett történnie. Messze vagy, de te itt vagy mégis velem, s én ott leszek veled.