Halálfélelem

Néhány napja, elfogott a haláltól való félelem. Az a tudat, hogy egyszer meghalok, eléggé megijesztette, a szívemet, és a lelkemet. Az a tudat, hogy valaki, akit szeretek, meghalhat. Holnap, holnapután, vagy amikor jön a halál. Kinek mennyi idő jut, mit csinált azalatt az idő alatt. Félek.
Én a fél életemet végig alszom. Ezen mostantól változtatok. Tudom őrültség ez, de gondolkodhatok ezen is, hogy vajon mikor fogok meghalni, vagy más.
Persze kár, olyan dolgon gondolkodni, amiről nem tudunk semmit, hiszen még nem haltunk meg, és nem is látunk a jövőbe. Ha előző életünkben emberek voltunk, akkor biztos, hogy meghaltunk, és megszülettünk újra, de ezek csak olyan furcsa dolgok ismét, amiről az ember nem tud semmit.
Az alapvető kérdésekre, sosem kapunk választ.
A mai késő éjjeli mottó, vagy idézet ez : "

Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt, hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat.
	Louise L. Hay