Bírom az ilyen időt. Fordítva vagyok bekötve, ezért érthető. Tegnap este kaptam pár dolgot.
Egy véleményt, B.Zs.-tól, amit köszönök, és le is írtam, hogy azokra a napokra mint például a mai, amikor elveszik az összes magamba vetett hitem elővegyem, és újra elolvassam.
Azért kezdtem írni, mert elolvastam pár érdekes könyvet, semmi mást, csak párat. Nem vagyok könyvmoly, nem vagyok egy Paulo.
Szeretnék.
Amikor a könyveit olvasom, elgondolkodtatnak, elvisz egy olyan helyre, amelyet a képzelet teremt. Pár könyve után, a Tv-ben megláttam egy reklámot, amelyben szerepelt.
Tudjuk, hogy ez a HP laptop-os reklám volt. Akkor a fejembe vettem, hogy nekem is egy ilyenem lesz.
Most egy ilyenről írok.
Tegnap este még megtörtént az az esemény, amelyet Október 2-dika óta akarok.
Igen, ő az. Megtaláltam Édes Októbert.
Aztán Paulo életét olvasom. Mondanom se kell, hogy motiváló hatású az egész.
Milyen lehet egy író élete, milyen lehet egy olyan élet, ami… mindent megváltoztat.
A gondolatok teremtő hatásúak. Mit csinál, mi a napi rutinja, hová utazik, kivel találkozik, mit csinál, hogyan éli át azt amit átél.
Író szeretnék lenni. De mint mindenki más, Ő is megtalálta azt a személyt, aki mellett harmonikusan él, aki bátorítja, motiválja. Támasz, kitartó társ, barát, szerető.
A tegnapi horoszkópom azt írta, hogy én is megtalálom az elkövetkezendőkbe.
Persze mégsem adhatok az ilyenekre, hiszen már pár éve elindultam az úton, hogy rám találjon az az őrjítően könnyű és gyönyörű érzés.
Érzések hangtalanuk jönnek, és nehezen távoznak, legalábbis nálam.
Hogy ki van a szívemben? (E)gy valaki.
1 megjegyzés:
Szia, én a Dius barátnője vagyok. Ha nem haragszol elmentelek a kedvenceim közé, mert nagyon tetszik a blogod :)
Megjegyzés küldése