Jó lenne most

Jó lenne most egy kicsit csak menni. Nem a harag miatt, vagy szerelmi bánat miatt, mert tényleg most erről hál isten szó sincs. Csak nyugodtan létezni, ahogy eddig. Az utazásnak meg van az a szerepe az ember életébe, hogy valami újat hozzon. Most jól meg mondom a tutit mi? De igazából jó, és mindenki szeret utazni, aki nem az hazudik. Talán azt nem szereti, hogy ha váratlan pisilhetnékje vagy valami közbejön az úton akkor azt, hogyan oldja meg és ez lesz urrá magán. Elég nagy adag kávét ittam meg az előbb, most már érzem is, pedig eddig sose szoktam. De úgy érzem hogy teljesen hirtelen izzadni kezdtem. Közben az ablakomból lesem az erdőt, egy halvány rózsaszín csík lebeg a fenyőfák felett, a rózsaszín csík felett pedig a szürkéslila felhő. Ma bizonyára nem látunk naplementét. Rendeltem egy könyvet, de ez nem amolyan internetes rendelés, a jól bevált módszerekkel, stb, meg hogy várjuk majd a futáros fiút, aki tiszta engergiabomba ként viselkedik, és megfordul a fejünkbe, hogy ez meg mitől ennyire jó kedvű, és én mitől nem??? Nem mintha depressziós lennék, csak hát a körülmények mégis csak valamiféle boldogság elszívó berendezéssel rendelkezik. Szóval ez saját nyomtatás lesz, nem is tudom, hogy be lesz-e kötve. Annyit tudok, hogy valami cégnél lesz kinyomtatva, gondolom lézer nyomtatóval, mert az viszonylag olcsó, és nem kell a patronokat töltögetni. A könyv már bizonyára létezik, de hát mégsem írhatok rá az íróra, hogy hé pajti, passzold már el emailbe, mert ezzel aztán tényleg szerzői jogokat sértek. Vagyis a frász karikát, hiszen lemond a szerzői jogairól, max akkor lenne igazán mérges, hogy ha én nyomtatnám ki és én adnám el. Nah de mindegy. Remélem jó könyv lesz ez is. Az első könyve számomra hatalmas. Látom magamat az írásban, és ha egy könyvben vagy egy filmben felfedezem magamat, akkor az tényleg nekem van szánva, és kész és pont. Ennél az írónál nincsenek azok a híres voltam, és nyomatnak, vagy reklámozzuk itt, reklámozzuk ott, hogy többen vegyék. Bár elég jó, de valószínűleg, talán a könyv alapján amit írt mondom, hogy ő nem is ilyen. Mert azt úgy lehet érezni, hogy nem visz 25 könyvet be egy Pesti könyvtárba, hogy no akkor megveszik vagy sem, aztán ha megveszik akkor örül, mint macska az egérnek, vagy hasonlók. Az álma már megvalósult, író, aztán kész. Nem igaz??? És persze a fránya körülmények. Mi lenne, ha amerikába született volna, és ott valaki felfigyel rá, de ezek a „volnák”. De persze jó eljátszani vele. A lényeg, hogy egy író nem pénzért ír, legalábbis itt úgy látszik, sőt én nem vagyok író, de én sem a pénzért írok, hanem van valami késztetés. Most írhatnám, hogy Isten diktál, én pedig elviselem, és leírom amit diktál...

Na mindegy. Most úgy izzadok mint egy ló, pedig már ittam gyorsan egy pohár vizet, hogy enyhítsem a kávét. Ettem is előtte. Nem tudom mi ez. Lehet front van. De a frontok se hatnak rám, max a telihold. Nem nem változok vérfarkassá, sőt vámpírrá se. Pár napja , jó az igazat bevallva már 4 napja mondogatom esténként, hogy jó most folytatom a történetet, ( tudjátok a "Sáskásat" amit majd át fogok kereszteni az eredeti címére )aztán jó lesz és kész. Meg már a kezembe is vágyódik a töltő tollam amit anyámtól kaptam és kineveztem kedvenc tollammá, ami egy nagy előrehaladás, mert ha nekikezdek mindennek jól kell működni. Előre el kell dönteni, hogy mibe, és mire írok, ezt értsd, hogy normál lapra, vagy vonalas lapra, vagy füzetbe, és a tollnak is megfelelően kell üzemelnie, mert egy apró kis nüansz  és megbukott minden. Ja és ezek mellé még a csend, a sötét, és embernélküliség is kell, hogy a gondolat amit Isten diktál, és én egymásra koncentrálódjunk. Ezt most úgy írtam le mintha tényleg így lenne. De van Isten??? Nah jó, ne is válaszolj. Tudjuk a választ. Ha akarjuk igen,  ha nem meg akkor elfelejtettük és tök boldogok vagyunk. Déli szél fúj, kezd picit lyukacsos lenni az ég közepe, a rózsaszín csík is vékonyodott, a szürkéslila még meg van. Csinálok egy képet, de nem fogod érezni a szelet, az illatokat a meleget, vagy nem fogod látni a lehelletedet. Régen amikor még rajzolgattam, ezt akartam mindig lerajzolni, akkor még a fényképezőgépek nem ilyenek voltak, hogy előkapom, és készítek egy képet, persze sosem tudtam lerajzolni megörökíteni, de most viszont akármit, bármikor, bárhol.