A világegyetem pillekönnyű súlya

Ahogy a világegyetem pillekönnyű súlya rám nehezedik, képtelen vagyok elfogadni, azt, ami vagyok és azt az állapotot, amiben most vagyok. Az állapotomból ki akarok lépni , jobban akarom érezni magamat, hogy az életet élvezzem, és megbocsássak azoknak akikről azt hiszem, hogy rosszat tettek velem. Csupán jobban akarok lenni. Tovább lépni, a sebeket elégetni.
Amikor a világegyetem pillekönnyű súlya testemben meghatározhatatlan helyre nehezedik, oda, ahol a szívem és a tüdőm között valami apró, ám de fontos dolog van, helyét pontosan senki nem tudja, sem méretét, de mindenki tudja, hogy van ott valami, amit léleknek nevezünk.
Amikor a világegyetem pillekönnyű súlya testemet és lelkemet nyomja, nem fogadtam el azt, hogy a jobbá válásomat nem szolgálja az, hogy az emberek után kapaszkodok, nyúlok, nem ők fognak segíteni a problémáim leküzdésében. Az ember saját maga teszi ezt meg. Saját magát gyógyítja meg, a saját lelkét, saját magának kell feldolgozni azokat a dolgokat, amelyek régen történtek, amelyek rosszak voltak számára, és csupán el kell fogadnia azt, hogy: meg kell bocsátani azoknak az embereknek, akikről azt hisszük, hogy rosszat tettek, pedig jelen esetemben ellenkező ez a dolog.
Nem kell leterhelni másokat a problémáinkkal, meg kell saját magunkban oldani. Építs egy falat magad köré, addig amíg letisztázod magadban a problémákat, és a rá azokat a dolgokat, amik megoldják.
Nem kell smst- írni több embernek, azért, mert egyedül vagy, találd fel magadat. Nem lesz jobb attól, hogy valaki is visszaír, attól a probléma még ott lesz a lelkedbe, amit most a világegyetem pillekönnyű súlya nyom.
Félelmeidet alakítsd át, ezt csak te tudod, nincs rá recept, gyógyszer, sem drog, hogy leküzdje helyetted. Mert úgyis visszatér, ha ezekkel élsz.
A félelmeim nem visznek előre, bele kell vágni abba, amit szívem szerint nem csinálnék, ha ugyanaz az ember akarnék maradni.
A félelmeim közül az egyik, hogy a világegyetemben, nem találok olyan embert, akiben igazán meg tudok bízni, és „szívet tudnék cserélni”. Félelmem az, hogy az álmomat nem tudom megvalósítani, ehhez kell erő, kitartás, szorgalom, akarat.
Akarat.
Sok energiám kárba veszett már évek, hónapok, esős őszi napok, nyári fürdőzések, szilveszterek, karácsonyok, születésnapok, amelyek olyanok miatt volt szomorú, és depis mert az agyamban csupán egyetlen cél volt, és nem engedtem be mást, nem hagytam, hogy több célom legyen. Ennek most vége.