Bolyongsz a szél irányába, aztán azt veszed észre, hogy hülye vagy, és állsz a mező közepén a semmit ölelve. Körbenézel, egyedül érzed magadat. Leülsz. Lefekszel a pár fokos földre, az égfelé nézel, és felteszed azokat a kérdéseket, amik mélyen a szívedben vannak, és nem tudod rá a választ.
Nem mondom el az én megválaszolatlan kérdéseimet, nem tudom a te megválaszoltan kérdéseidre a választ.
Onnan fentről sem kapsz választ, miért kapnál.
El kezdesz fázni, meg a madarak sem kötnek le már az égen, amelyek körbe körbe köröznek feletted. Vészjósló madarak? A fenéket, csak épp arra szálltak.
Beszállsz a kocsiba, visszahajtasz. Otthon a meleg cserépkályha mellé ülsz, csak üresen nézel előre a szobába valamerre, a kezedben egy sör, aztán csak vagy. Nem történik semmi akárcsak az orosz írók drámáiban.
Még az eső is hangtalanul csepereg, nem zörgeti meg a redőnyt, se a párkányt, a szél se fúj, a macska sem dorombol.
Egyszer az ismeretlenben fogunk élni, megígérem. És boldog leszel valakivel.
1 megjegyzés:
eddig ez tetszett a legjobban :):):)
Sika
Megjegyzés küldése